Bíró Tímea
Csantavér 1989. december 17. –
Lyukas zsebek apró gyöngyszemek a tejbegrízszemcsék a porcelántányérban kávézacc nehezedik a csésze aljára nehezedik az ágytál s nehezedik a szabadlábon
futó bezártság is a betört
ablakok szülte huzatban lemorzsolódott
a hátáról a türelem „férj el magadban férj el magadban” kiáltozta a megsüketült szívkamrák felé hogy futott régen az anyja
elé aki hazahozta a kórházbó1 a
plazmakekszet amit
neki vittek hogy
legyen itthon ne csak margarinos kenyér a plafon bizonyos részein csillagképek tündökölnek áramlik be a kéményfüst a többi házból szürkére meszelték a gyermekkora falát hogy később majd szeresse a szivárványt a szervek böjtölése gyakran lekapcsolja szembogarában a lámpafényt mire az összegubancolódott függönyrojtokat kifésüli ismét befúj
az ablakon a szél olyan otthonosan ül bele a megfáradt közönybe mintha soha nem látott apja ölébe ülne
|
Probušeni
džepovi na porculanskom tanjiru zrnca krupice sitni biseri su na dnu šolje ostaci kafe se talože otežava se noša otežava se i zatvorenost šta slobodno trčkara u razbijenim prozorima rođenoj promaji sa njegovih leđa se strpljenje smrvljuje „stani u sebi stani u sebi” vikao je prema ogluvelim komorama srca davno je bilo kad je prema majci trčao koja je keks što je u bolnici
dobila kući nosila da kod kuće ne samo hleb sa margarinom bude na određenim mestima plafona sazvežđa blistaju iz ostalih kuća dim iz dimnjaka ulazi njegov zid detinjstva su sivo okrečili da kasnije neka dugu voli lampu u zenici oka njegovoj post organa često ugasi dok splitane rese zavesa iščešlja vetar preko prozora opet duva u umornu ravnodušnost tako vično sedi kao da je u krilu nikad viđenog oca Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 16-17.
old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése