Méhes Károly Pécs
1965. február 20. –
Percnyi pontossággal
Megérkezik, ez annyit jelent: most épp ott van,
leül, mered maga elé, férfi létére kötöget,
egy kontyos asszony néz be hozzá,
fojtott, rekedt hangon mondja: Szörnyűség.
Aki azt hangoztatja, lassan
telik az idő,
aki panaszkodik, hogy repülnek
az évek,
mind hazudik. Olyan ez, mint a
szakáll:
növekszik, levágják, növekszik.
Egy kakaóbarna szobában
az óraütéseket és a lassú
cippzár-
zizzenéseket nagyon pontosan
egészítik ki a sóhajok, amik
szintén
percnyi pontossággal szállnak
el.
Ott van vagy ott volt, teljesen
mindegy,
ha megérkezett, többé nem tud
elutazni.
A kontyos asszony ujjára
tekerinti
a szakáll hosszú szálait, mint
a fonalat.
Aztán elhangzik egy
bádogkongású szó,
miközben némi zene szűrődik a
ványadt
tapéta mögül. A hideg, száraz
kéz
végtelen hosszúságú sálat
hajtogat,
olyan, mint a rétes.
Felnéz, rikoltásszerűen nevet,
a kezek összefonódnak.
Valami kiborul, valami legurul
az asztalról, valami eltörik,
valami esni kezd az égből.
Sötét van. Egy-egy roppanás,
mintha tűzben égne minden. Ha
a testük átvenné azt a mozgást,
ahogyan a szívük ugrál, őrült,
halálos táncba kezdenének.
Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek,
Budapest. 2012.
Sa
strogom tačnošću
Stiže,
a to znači: baš sad je tamo,
seda,
ispred sebe gleda, plete a muškarac je,
žena
sa punđom ga gleda,
prigušenim,
hrapavim glasom kaže: Užas.
Oni
koji naglašavaju, vreme sporo teče,
koji
se jadaju da godine lete,
ama
baš svi lažu. To je kao brada:
raste,
podrežu, raste.
U
jednoj kakaobraun sobi
udarce
sata i sporo šuštanje
ciferšlusa
uzdasi što takođe
sa
strogom tačnošću odlete
vrlo
tačno dopunjuju.
Tamo
je ili je tamo bio, sasvim je svejedno,
ako
je stigao otputovati više ne može.
Žena
sa punđom duge niti brade
poput
nekog vlakna na prst mota.
Posle
čuje se reč šta poput pleha zvoni,
dok
neka muzika iza trošne tapete
prodire.
Hladna, suva ruka
beskonačno
dugačak
savijači
sličan šal savija.
Gore
pogleda, drečanju slično se smeje,
ruke
se isprepletu.
Nešto
se prevrne, nešto sa stola
se
kotrlja, nešto se razbije,
nešto
iz neba počinje padati.
Tama
je. Po koji prasak,
kao
da sve vatra guta. Ako bi
im
tela ono kretanje, kako
njihovo
srce skače, preuzela, sulud,
smrtonosan
ples bi započeli.
Prevod: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése