Keresés ebben a blogban

2023. október 2., hétfő

Méhes Károly: Szeptember végén hát persze – Koncem septembra naravno

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Szeptember végén hát persze
 
Orrom a függönybe fújom
nézem a májfoltos kezű őszt
amint turkál a lombok között
a lugasban ott csücsül a madárijesztő bácsi
arca csíkos nájlonzacskó
fölötte az indákra akasztott
tükördarabok dobálják a fényt
ahogy a szellő táncoltatja őket
a nap ami már fél négykor
oldalról tűz tényleg olyan
mint a tűz mint ami még
megmutatja mire képes
még nem hallgatag hideg fény
még hadonászik még kurjant
aranyapám! és a vállamra borul
így állok szinte időtlenül holott
lenne dolgom temérdek
de érzem minden más-csinálás lenne
a fontossal szemben fontoskodás
megmoccanni ócska menekülés
a nap már a kopaszodó meggyfa
mögül mutogat rám te te ott
és tényleg aranyba foglal
hunyorognom kell fénykönnyek jönnek
de nem hunyom be a szememet
csak megtörlöm a függönybe
 

Koncem septembra naravno
 
Nos u zavesu duvam
gledam jesen kako pegavom rukom
između lišće čeprka
u seniku čika strašilo ptica tumara
lice mu je prugasta najlonska kesa
svetlost kako ih vetar razigrava
iznad na vitice vezane
komade ogledala bacaju
sunce što već u pola četiri
sa strane gori stvarno izgleda tako
kao da je vatra šta još
pokazuje na šta je sposobna
još nije šutljiva hladna svetlost
još mlatara još klikće
zlatno oče moj! i na ramena mi se nastani
ovako stojim skoro bezvremeno iako
bi posla na pretek imao
ali osećam sve bi kvazi čin bilo
nasuprot važno tek nešto
pokrenuti se običan beg je
sunce već iza ogoljele trešnje
na mene pokazuje ti ti tamo
i stvarno u zlato me obavija
žmirkati moram polu suze dolaze
ali oko ne sklapam
samo u zavesu obrišem  
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése