Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
Szeptember
végén hát persze Orrom a függönybe
fújom nézem a
májfoltos kezű őszt amint
turkál a lombok között a
lugasban ott csücsül a madárijesztő bácsi arca
csíkos nájlonzacskó fölötte
az indákra akasztott tükördarabok
dobálják a fényt ahogy a
szellő táncoltatja őket a nap ami
már fél négykor oldalról
tűz tényleg olyan mint a
tűz mint ami még megmutatja
mire képes még nem
hallgatag hideg fény még
hadonászik még kurjant aranyapám!
és a vállamra borul így állok
szinte időtlenül holott lenne
dolgom temérdek de érzem
minden más-csinálás lenne a
fontossal szemben fontoskodás megmoccanni
ócska menekülés a nap már
a kopaszodó meggyfa mögül
mutogat rám te te ott és
tényleg aranyba foglal hunyorognom
kell fénykönnyek jönnek de nem
hunyom be a szememet csak
megtörlöm a függönybe
|
Koncem septembra naravno Nos u zavesu duvam gledam jesen kako pegavom rukom između lišće čeprka u seniku čika strašilo ptica tumara lice mu je prugasta najlonska kesa svetlost kako ih vetar razigrava iznad na vitice vezane komade ogledala bacaju sunce što već u pola četiri sa strane gori stvarno izgleda tako kao da je vatra šta još pokazuje na šta je sposobna još nije šutljiva hladna svetlost još mlatara još klikće zlatno oče moj! i na ramena mi se nastani ovako stojim skoro bezvremeno iako bi posla na pretek imao ali osećam sve bi kvazi čin bilo nasuprot važno tek nešto pokrenuti se običan beg je sunce već iza ogoljele trešnje na mene pokazuje ti ti tamo i stvarno u zlato me obavija žmirkati moram polu suze dolaze ali oko ne sklapam samo u zavesu obrišem Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Méhes
Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése