Đorđe Kuburić High noon – High noon

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 29. april 1958. – 

High noon
 
Док влада дубока, страховита тишина¹, 
тачно у подне, када нема сенки нити ођека и Сунце почне да се троши –
–  док, сâм и резигниран, дуго ходаш забачених рамена и нечујним а стабилним корацима,
непомично време се покренуло.
Ускомеша се живот и смрт, а танатос и ерос заиграше погибељни фанданго.
 
Све је, наједном, нестало. Само ти остајеш, једнак и жив
и одлазиш у познатом правцу.
 
¹Петар Кочић
 
 
High noon
 
Míg ez a mély, vérfagyasztó csend¹ uralkodik,
pontosan délben, mikor nincs árnyék, se visszhang és a Nap kezd erejéből veszíteni –
– míg egyedül és csüggedten, leengedett vállakkal, nesztelen, de biztos léptekkel sokáig gyalogolsz,
megmozdul a mozdulatlan idő.
Felbolydul az élet és a halál, thanatosz és erósz meg végzetes fandangóba kezdtek.
 
Egyszerre minden eltűnt. Csak te maradsz ugyanaz és élsz
és az ismert irányba mégy.
 
¹Petar Kočić idézet
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020.