Risto Vasilevski
Nakolets, 31. januar 1943. –
|
kornjača
sporo oticanje vremena
sažeto je u njenim pokretima.
duboke brazde,
slične naborima hrastove kore,
govore o dugovečnosti
provedenoj u životu.
nemarni,
nespretni hod,
kuća vazda u pokretu,
oklop iz
grudi
odaju
sigurnost
i sklonost
ka bezbrižnosti.
samo rupa –
to njeno neizvesno sklonište
na hrbatu zemlje,
čuva joj le|a
od svake opasnosti,
dok njen vid motri
i gleda smrti
pravo u oči.
|
a teknős
mozdulataiban az idő
lassú sodrása összpontosul.
rajta a tölgy gyökerén lévő
ráncokhoz hasonló
mély barázdák
az életben eltöltött
hosszú évekről szólnak.
a közömbös,
esetlen léptek,
az állandó mozgásban lévő
ház,
mellén a vért
biztonságról
és gondtalanságra való
hajlamáról
árulkodnak.
csak a gödör –
hátát minden veszélytől
a föld gerincén
egy bizonytalan búvóhely
óvja,
szemgolyója meg kémlel
és egyenesen
a halál szemébe néz.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése