Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
*** (Latorcza kontinens)
„Létezik
a kollektív őrület felé vezető úton egy olyan tisztás, melyen észvesztő
kecskebukákat mutat be a társadalmi gonosz pengeéles sziklái között vergődő
értelem. ”
- Mire gondolsz? - tudakolták a
vérebek.
„Latorczának hívják a vicsorgás
övezte félelempatak árterületét. Latorcza kontinens, a nyerítő hidegveríték
völgye. ”
Szembe álltak vele. Feltépték
mellkasát, kibomló belét marcangolták.
- Figyelj! - vonította a
legordasabb, s a feléjük gomolygó gondfelhők irányába pofozta arcát.
Míg a látványba belefeledkezett,
szétfeszítették combját, s kihúzták belőle halott gyerekét.
„Hiszen hűlő anyag, nem hús-vér ez
a pulya... ”, morzsolgatta a csalódás zsibbasztó mérgét.
Ujjával kitapogatta. „Csupán
iszap. ”
Felnyihogó halottja ekkor fél
mellét leharapta.
- Édes fiam! - ordított fel a
fájdalomtól, majd anyai csecs nélkül maradt kicsinye fejét, mintha az
sárpalota tornya lenne, ijedelemhab a rémület ormán, egyetlen mozdulattal
lerúgta.
Hahotáztak a latrok, mint sintérek
szoktak.
|
*** (Kontinent Latorca)
„Na putu što prema kolektivnom ludilu vodi postoji jedna takva čistina na
kojoj razum između oštrih stena opakog društva mučeći besomučne vratolomije
prikazuje.”
– Na što misliš? – pitali su krvopije.
„Latorca se zove plavno područje potoka
straha što kezenjem zuba obavijen. Kontinent Latorca, dolina hladnog znoja.”
Nasuprot njoj su stajali. Rasporili joj
grudni koš, ispale creva razdirali.
– Pazi! – vrištao je najljući te prisilio
njen pogled da prema nadolazeće oblake briga bude usmeren.
Dok joj je pažnja prizorom bila okupirana,
noge su joj raširili i iz nje mrtvo dete vadili.
„Pa ta žgadija nije od krvi i mesa,
materija je koja se hladi…”, mrvila otrov razočaranja.
Prstima pipala. „Samo je glib.”
Oglasi se njen mrtvac i pola dojke joj
odgrize.
– Sine moj! – vrisnula je od bola i glavu
bez dojke majke ostalog mališana, kao da je kula palate od blata, pena jeze na
vrhu užasa, jednim jedinim pokretom odbacila.
Krvopije su poput strvodera grohotali.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése