Nataša Stanić Trebinje, 14. septembar 1971.
–
|
Дунав
Кад се кап Дунава
улије
у крвоток мог
сећања,
боли ме и кад се
смејем,
али то ништа
није...
Немам куд.
Нема враћања...
Ова река
тече мојим
мислима
и кад океани и
мора далека
зову ме да
запловим њима
у неки нови свет
и живот.
Узалуд...
|
A Duna
Mikor egy csepp Duna
emlékezetem vérkörébe cseppen,
akkor is fáj, mikor nevetek,
de ez semmiség…
Nincs hová.
Nincs visszatérés…
Ez a folyó
gondolataimban hömpölyög,
messzi tengerek, óceánok szólítanak,
hogy holmi új világba, életbe,
vele együtt ússzak.
Mindhiába…
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése