Keresés ebben a blogban

2023. november 30., csütörtök

Živko Nikolić Ковиж – Kovizs

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Ковиж
 
Ковиж, то добро звучи:
ковитлац у перју,
скида оклопе,
откриљује засторе.
Од лета је одустао,
самом себи говори,
самог себе тера у недођију,
самог себе призива
кад падне врела киша
и по који камен.
Кад врбе процветају
Ковиж – то добро звучи.
Задњи је час
да играмо отворено,
о свему да говоримо.
Али оно унутра опет почиње
да тумара и разбија,
да поиграва,
да поскакује.
Ковиж никад не мирује.
 
29. 9. 2009. - 14. 4 .2013. Београд – Копривница – Београд

Kovizs
 
Kovizs1, jól hangzik:
forgószél a tollazatban,
vértezetet szaggat,
függönyt tár.
Röpte elmarad,
önmagának beszél,
önmagát a nevesincsbe kergeti,
önmagát szólítja,
mikor forró eső
és egy-egy kő esik.
Mikor a fűz virágzik,
Kovizs – jól hangzik.
Végső ideje,
hogy szabadon játsszunk,
mindenről beszéljük.
De az a valami belül, ismét kezdi,
csatangol, tör-zúz,
játszadozik,
szökdel.
Kovizs sosem nyugszik.
 
2009. 9. 29. – 2013. 4. 14. Belgrád – Koprivnica – Belgrád
 
1a szerző nevéből alkotott szó saját, külön világára utal
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Обећање, Свети Сава Књижевно друштво, Београд, 2014. стр. 39.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése