Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –
Ваљало би заборавити Ваљало би заборавити Да је ово некад био
светионик На ушћу – и видети само Згњечену конзерву,
кондоме, Конфете сувог корова ...
у сенци Пустог
торња. Ваљало – ал зашто? Бесмислено – као сумрак
утопије – Распад старих идеала је
не мање бесмислен Од успона нових ... И тако живот ће још
једном бити Понављање заборављеног
градива Из крви, нације,
тамањења и мржње. Нема ничег у томе – Као у напуштеном,
прљавом простору торња Где помиче се једино Цвет суре паучине на
разбијеном Инциденту окна.
|
Jó lenne elfeledni Jó lenne elfeledni, hogy Ez egyszer a torkolatban világítótorony Volt – és a puszta torony árnyékában Csak konzerv-roncsokat, kondomokat, Száraz kórómaradványokat Látni… Jó lenne – de miért? Értelmetlen – mint az ábrándok alkonya – A volt eszmények enyészete legalább annyira Értelmetlen, mint az újak hódítása… És az élet még egyszer A vérből, nemzetből, irtásból, gyűlöletből álló Elfeledett tananyag ismétlése lesz. Itt semmi sincs – Akár a torony elhagyatott, piszkos környékén Ahol a széttört ablakon Egyedül a pókháló-virág Mozdul. Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
http://www.skd.rs/wp-content/uploads/biblioteka/VasaPavkovicUvarljivomZivotu.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése