Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
A szörny
Lebenyeit kinyújtva ereszkedett alá a kövecses mederre.
Álmában - mintha kívülről - látta, hogy a szörny, Junhu föléje hajol,
megmarja, s az így ejtett seben keresztül átszívódik belé. Felébredve
mozdulni akart, ám teste mintha ólomból lett volna.
- Maradj nyugton! - szólalt meg.
„A szörny beszél belőlem!” – A döbbenettől lebénult.
-Nyugodj meg, egyek vagyunk - hallotta a saját hangját.
Hideg áramlat érkezett, a víz csukaszürkébe váltott.
„Kimúltam, s most vízi héberként feltámadtam.”
Uszonyait meglebbentette, elindult.
„Könnyű préda volt, hol a következő?”
|
Neman
Na šljunkom prekriveno korito se sa ispruženim
režnjevima spustio.
U snu je – kao izvana – video da neman
iznad Junhua se naginje, ugrize ga i preko nastale rane u njega se uvlači. Probudivši hteo je
pokrenuti se ali telo kao da mu je od olova.
– Ostani miran ! – oglasio
se.
„Iz neme neman govori” – Ukočio
se, bio je zaprepašćen.
– Smiri se, isti smo – čuo je
vlastiti glas.
Stigla je hladna struja, te boja
vode je štukasivo postala.
„Umro sam i sad sam se poput vodenog hebreje
vaskrsnuo.”
Perejama je zamahnuo i krenuo.
„Lak zalogaj je bio, gde je
sledeći?”
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése