Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
|
Két tenger
(Alattam)
Tudta, amit feltételeztem róla,
megmutatta ki ő s én ki vagyok.
Úgy tűnt, egymással játszunk,
a pénzemért habos, langymeleg
szolgáltatást kapok. Aztán kettő
villanás: mikor a fiam eltűnt,
s kerestük, már másképp néztem
felé; végül elrabolta hullám-kezével
a szemüvegemet. Nehogy azt
higgyem, olyan élesen látom
a világ dolgait, s tudom,
mi édes, mi sós.
(Felettem)
Vihar után, nem tudom mi
történt az éggel. Láttam
a borzolt habokat,
a horizont mögötti horizontot,
lefelé lógott a világítótorony.
Csöndes volt, világító kék és
arany, hívogatóbb minden
utazási prospektusnál.
Olyan part, ahová jó
lenne megérkezni. Menj-ország.
És zöldre váltott a lámpa.
|
Dva mora
(Ispod mene)
Znao je o njemu šta pretpostavljam
te pokazao ko je on i ko sam ja.
Činilo se da se igramo,
za svoje pare penušavu, mlaku
uslugu dobijam. Onda dva
bleska: kad mi je sin nestao
i tražili, prema njemu drugačije sam
gledao: na koncu svojim rukama talasima
naočale mi zgrabio. Da slučajno ne
poverujem da svet baš
oštro vidim i znam
šta je slatko, šta je slano.
(Iznad mene)
Posle vihora sa nebom šta se dogodilo
ne znam. Video sam
raščupanu penu,
horizont iza horizonta,
svetionik se prema dole visio.
Tih je bio, plavo i zlatno
svetlio, od svakog prospekta
milije prizivao.
Obala je takva gde bi prispeti
prijatno bilo. Idi-raj.
I boja lampe se u zeleno promenila.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése