Lukács Flóra Budapest
1994. január 24. –
|
Eső
A mocsár szélén fekszünk kifulladva,
a sárgás iszap vékony erekben
ingünk alá szivárog.
Az eső esik szakadatlan.
Apró, feszes testű madarak
menekülnek zakózsebedből.
Nem látom a vörösen
foszforeszkáló ködtől az arcod,
ahogy a felhőket fényképezed,
égő tehenek felett az eget.
|
Kiša
Na obali močvare iscrpljeno ležimo,
žuti mulj u tankim mlazovima
ispod naših košulja curi.
Kiša neprekidno pada.
Iz tvog džepa sakoa sitne ptice
utegnutim telima beže.
Od magle što crveno fosforescira,
kako oblake iznad krava
što gore nebo snimaš,
lice ti ne vidim.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://irodalmiszemle.sk/2022/05/lukacs-flora-versei-5/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése