Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –
Дубоко
у понору (ноћи) Дубоко
у понору ноћи – Устао сам да бих, ваљда, У мраку осмотрио прошли живот. Праг старости – не виши од Обичног прага у некој бараци – Коју сам напустио пре 35, 40, 45 година. Не видим, не сећам се, није ми важно Шта је у тој бараци, у животу остало. Можда ништа. Вероватно ништа. Гомила старудија: Слепа даска, прсли прегиб, Јато рђавих клинаца – Комешања – није греда! Да не коракнеш унапред Али ни да ти уназад, С тог прага, није стало.
|
(Az éj) mélységes
szakadékában Az éj mélységes
szakadékában – Felkeltem, talán, hogy A sötétben múlt életemet
szemléljem. Az öregség küszöbét – egy egyszerű
viskó Közönséges küszöbénél nem
magasabb – Melyet 35, 40, 45 éve
hagytam el. Nem látom, nem emlékszem,
nem is fontos, Abban a viskóban, az
életben mi maradt. Talán semmi. Valószínű semmi. Halom haszontalanság: Ócska deszka, repedt
tekervény, Rossz gyerekek serege – Nyüzsgés – nem gond! Egy lépést se előre, De hátrafelé se, Arról a küszöbről, nem
számít. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
http://www.skd.rs/wp-content/uploads/biblioteka/VasaPavkovicUvarljivomZivotu.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése