Vladimir B. Perić Šabac 20. oktobar 1976. –
|
6. etida
Mreža
uličnih senki prodire kroz prozor; šara po sobnom gaju. Pijavice zraka ‒
dracene, filadendroni, fikusi, krotoni, difenbahije, mesečevi cvetovi ‒
zelenim pipcima tvore teskobu. Draperijski velovi trepere na srebrnoj
mesečini. Lepota je u zebnji.
Cvetaju cvasti u mraku („oni se vole u drugoj
sobi...”). Nabori postelje
sve su veći i dublji. Sklopka sna i jave u ritmu trza me ‒ vazduha nema. Beli
krin nozdrve pali. Na dečijim mi usnama šumore reči ‒ u ovom nokturnu ne
dolaze lako: „...muzike mi daj, samo
malo... da utonem u san!...”
Nadima se prolećna noć. U ovom
prelidu života, umorna podsvest traži smiraj na trećem po redu ne-mestu… „gde smo?... gde ćemo?... dokle ćemo?...”. Sobni
prostor se širi u beskraj.
Poput puzavice bokori do mene bebin plač. Taj
mali ženski plod razlistava svoje reske vriskove. Rasklijali upiti u oči se
korene: „gde je ljubav?... gde su svi?... zašto mrak?... što
sam sâm?...”
|
6. etűd
Az utcai
árnyak hálózata az ablakon keresztül tör be; a szobát dísziti. A levegő
vérszopói – sárkányfák, filodendronok, fikuszok, krotonok, buzogányvirágok, vitorlavirágok
– zöld nyúlványokkal szorongatnak. Az ezüst holdfényben díszes függöny lebeg.
A szépség a szorongásban van.
A
sötétben virágzatok virulnak („a másik szobában szeretik egymást…”). Az ágyban
a gyűrődések egyre nagyobbak és mélyebbek. Az álom és a valóság kapcsolója
ritmusban rezget – levegőhiány. A fehér zsázsa orrlyukat tágít. Gyerekes
ajkamon susognak a szavak – ebben a nocturnóban nehezen jönnek: „…zenét adj,
csak keveset… hogy álomba merüljek!...”
Felfúj
a tavaszi éj. Az élet ebben a szakaszában a fáradt tudatalatti a
harmadik nemlétező helyen keresi a nyugalmat… „hol vagyunk?... hová
megyünk?... meddig megyünk?...” A szoba végtelen térré tárul.
A gyermeksírás
kúszónövényként ér hozzám. Az a pöttöm női termék éles sikolyokat terjeszt. A
sokasodó kérdések gyökeret a szemben vernek: „hol a szerelem?... hol vannak a
többiek?... miért van sötét?... miért vagyok egyedül?...”
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Владимир Б. Перић:
Етиде оп. 4, УК „Кораци” Крагујевац, 2021.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése