|
Кажа о занетом човеку
Човеку се указа нешто на стаблу дрвета,
пожури да види каква је то белина.
Ни стигао није на другу страну –
на стаблу је већ висила читуља
с
његовим именом!
Заустављали су се пролазници,
премештали га из приче у причу.
Неки су га тог поднева видели
како се враћа с реке,
погледа засићеног
огледалима воде,
по којима скакућу
испошћени пловци.
Други су у њему препознали
човека чврстог, на ногама;
веселника који жури,
обилази места и офисе,
пун наде у одласку,
без икакве вере у повратку.
Трећи су сведочили
о његовој занетости,
умећу које ретко ко разуме,
те несмотрено
прелази улицу –
као други део света.
Остали су му давали
печат свог живота
и тако се бранили
и од његове и своје судбине.
А он је већ стигао
можда, где је наумио,
или невољно хтео,
али о томе није желео
никога да обавести.
Оставивши само траг –
читуљу коју спира киша,
која ће, с времена на време,
опет свањивати као белина
и управо с тог стабла
мамити туђе погледе
да препознају црне себе.
|
Mese a
lelkes emberről
Az ember
előtt megjelent valami a fa törzsén,
sietett
megnézni, mi az a fehérség.
Még a
másik oldalra sem ért –
a
fatörzsön gyászjelentés csüngött
nevével!
Meg-meg
álltak a járókelők,
egyik
meséből a másikba helyezték.
Néhányan
azon a délután
a folyóról
visszatérve látták,
tekintetében
a
víztükörrel,
melyen
kimerült
vadkacsák
ugráltak.
Mások a
lábán biztosan
álló
embert ismerték fel benne;
a
jókedvűt, aki siet,
különböző
helyeket, irodákat keres fel,
induláskor
tele reménnyel,
a
visszafelé vezető úton reményvesztetten.
Megint
mások lelkesedéséről
tanúskodtak,
a kevesek
által érthető készségről,
meg az
utcán szórakozottan
megy át –
mint mások
a világ egy részén.
A többiek
saját életük
ismérveit
ragasztották rá,
így
védekeztek
sorsa és saját
sorsuk ellen is.
Ő viszont,
talán már odaért,
ahová
szándékozott,
vagy
tulajdonképpen nem akart,
de erről
senkinek sem
kívánt
szólni.
Csak
nyomot hagyott –
az
eső-mosta gyászjelentést,
amely
időről időre
ismét
fehérségként jelenik meg,
pontosan
azon a fatörzsön
és vonzza
az idegen tekinteteket,
hogy saját
végzetüket felismerjék.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése