stvari kuća što lebdi na suncu, stolica u kojoj se uljuljkujem, sto za kojim obedujem, vazda mrtve stvari, prozor kojim dotučem prirodu, postelja u kojoj tečem i godinama starim lažno verujući da obnavljam svet, čaše koje menjam zbog oblika, pisaljke, pismene, pribori, pohabani odevni predmeti – dakle, sve pripada prošlosti. samo ja i moja kućna zmija, koja svakog jutra otpuzi u svoj svet, zavaravamo se budućnošću iako dobro znamo da joj odavno ne pripadamo.
|
tárgyak a napon lebegő ház, a szék, melyben álomba
merülök, az étkező asztal, halott tárgyak, az ablak, amellyel a
természetet aláásom, az ágy, ahol talmi hitben
azzal rostokolok, hogy az évekkel együtt öregedve a világot megváltom, a poharak, melyeket alakjuk
miatt váltom, írószerszámok, iratok,
készletek, elnyűtt ruhanemű – minden a múlté. a jövővel csak én és a minden reggel saját
világába sikló házi kígyóm áltatjuk magunkat, pedig jól tudjuk, régóta nem hozzá tartozunk. Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése