Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
|
Ha meglepnek az ősök
hallgasd meg az öregeket egyre kevesebben
kapták napi parancsba hogy hallgassanak hogy ne emlékezzenek emlékeikben se
ellenkezzenek hallgasd őket a legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s
ugyanakkor a legtöbb lehet s mindezek után figyeld ahogy mégis ebben a
műfélelmekkel szteroidozott való-valamiben figyeld ahogy félni kezdenek s míg
eljutnak a rettegés teljesen elfogadott-imádott mindennapi adagjáig hogyan
kúsznak végig összkomfort-artrózisos kapcsolataik kommunalka szobáin miként
szomjúhozzák a parancsolt a küldött sugárzott félelmet egy felmentőbb
diktatúráig hogyan rettentenek el attól hogy nehogy nagybetűsen és
üres-halmazosan teljesen értelmetlen értelemmel félni ne kezdjél te is mert a
legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s ugyanakkor ez a legtöbb lehet
|
Ako te preci iznenade
poslušaj starce od njih su sve manje dobili dnevnu naredbu da
ćute da se ne sećaju da ni u uspomenama ne usprotive poslušaj ih u najmanju
ruku a istovremeno i najpovoljnije može da se desi da učiš od njih i nakon
svega posmatraj kako u tom veštačkim strahovima steroidima punom
stvarnom-nečemu ipak počnu da strahuju i stižu do svakodnevnog potpuno prihvaćenog
obroka strepnje kako
puze preko komfornih soba sa svojim udobnim ali bolesnim vezama kako
priželjkuju
naređenu poslatu zastrašenost od jedne druge manje stroge diktature kako se
plaše od toga da ni ti ne počni ispražnjeno velikim slovima pisano
besmislenim smislom da se plašiš jer u najmanju ruku a istovremeno i najpovoljnije
može da se desi da učiš od njih
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Ady András: Triptichon,
Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése