Ivana Milankov Beograd 24. mart 1952. –
|
Večera sa ribom i ogledalima
Ne
lutaj toliko, natprirodno je.
Ni Svemir nije tako sam,
tih je i plemenit u staklenoj bašti sa bogovima.
Ne zamišljaj samoću tako astralno.
Čuo si pogrešne priče
O zvezdama i hladnoći.
Ušao u pogrešne sobe
Sa mumijama i balzamom.
Poverovao si stvarima.
Stvari su daleke,
bude se u muzejima, izvan njih počinje Bog
Sa svojim suptropskim dušama.
Ima nečeg veselog
u prizoru sa Bogom.
Pokloni mu tišine tvojih ponora.
Zamisli ga - milosrdna školjka.
Ne lutaj toliko.
Čuješ li kako se komete završavaju?
Čuješ li, ludilo je toplo, belo, oblo,
dolazi iz Alžira.
Ne lutaj toliko.
Ljubičice imaju latinsku prefinjenost,
a riba se jede u izdvojenim sferama.
Viljuške su od peska i srebra.
Svemir te čeka
Sa citrom i ogledalima.
Tako je mirno na dnu stakla.
Ne lutaj više.
Neko sa Urana traži tvoj lik.
|
Vacsora hallal és tükrökkel
Ne bolyong annyit, természetfeletti.
Az Űr sincs oly egyedül,
az üvegházban az istenekkel csendes és nemes.
A magányt ne csillagászként képzeld el.
A csillagokról és a hidegről
Hamis meséket hallottál.
Múmiákkal, balzsammal tele
Téves szobákba mentél.
A tárgyaknak hittél.
A tárgyak távol vannak,
múzeumokban ébrednek, az Úr szubtrópusi
lelkeivel együtt rajtuk kívül kezdődik.
Van valami vidám
az Úr tüneményével.
Mélységed csendjét ajánld fel neki.
Képzeld el – irgalmas kagyló.
Ne bolyongj annyit.
Hallod-e, az üstökösök hogyan járnak?
Hallod-e, az őrület meleg, fehér, gömbölyű és
Alzsírból érkezik.
Ne bolyongj annyit.
Az ibolyák latinosan igényesek,
a halat meg különálló szférákban fogyasztják.
A villák homokból és ezüstből vannak.
Citrommal és tükrökkel
vár az űr.
Az üveg mélyén oly nyugalom van.
Ne bolyongj többet.
Valaki az Urániumról alakodat keresi.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése