Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Mikor szakad… még mindig jobb hirdette fennen a vezér ha az utolsó
pillanatig nyomod nyomod a rizsát a mások fúrását a félelemkeltést nyomsz
mindent mi téged jellemez s miről szeretnéd hogy másnak is a te-imidzsedre
sajátja lenne s nem kell szeressed csak vágyjad hogy így legyen mert sokuknak
már kromoszómája mindez mintha apjuk lennél egyetlen nagy közös mérgező
szukától… szóval az utolsó pillanatig vetítened kell fotóznod kell írnod kell
magad vezér mert nézd csak… előbb a celluloid az empénégyes formátum majd a
lencsék s oszt’ a betűk is lázadni kezdenek elhagyják ott a poros álláson
cserben a kezelő személyzetet a kezelőket a kezeket a ke-szótagot s ott marad
minden pixelhalomban vagy szövegösszefüggésben a NEM TE de a MENTES
környezeted s megkezdődik a nagy LESZOKÁS RÓLAD
|
Kad se cepa… još uvek je bolje naglasio vezir ako do zadnjeg trena istraješ
guraš poniženje drugih sejanje straha guraš sve što tebe karakterizira i
voleo bi da tvoj imidž bude primer i za mnoštvo i ne treba da voli ali treba
da želi da tako bude jer mnogima je sve to već hromosoma kao da si svima otac
od jedne jedine ženke koja truje… dakle do zadnjeg trena trebaš sebe da
fotografiraš da citiraš veziru jer na kraju krajeva… prvo celuloidi empečetvrtaste
forme pa leća a i slova će se početi da bune čitavo osoblje rukovaoce ruke
ru-slogove na prašnjavim pozicijama na cedilu ostavljaju i SAMO NE TI od tebe
OSLOBOĐENO okruženje na nekoj gomili ili u tekstualnoj povezanosti ostaje te
počinje ODVIKAVANJE OD TEBE Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése