Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
Kerthelyiség
Öregasszony kölniszaga kúszik a
vadszőlővel
benőtt téglavörös tűzfalra. Rég nem történt
itt semmi. És már megint esteledik, ebben
az elhagyatott kertben. Ha egy pincér képes
lenne még egyszer a borostyán-törzsű fák
között ellavírozni kupicákkal rakott tálcával,
akkor... - akkor a levegő porcikái vad táncba
kezdenének, s fullasztó, halálos tömeg jelenne
meg egy pillanat alatt, s mind kacagna,
kacagna!
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs
2000.
Vrt
Na divljom lozom obrastao zabat boje opeke se
miris kolonske vode starice penje. Tu se odavno
ništa nije desilo. I u tom napuštenom vrtu
opet pada mrak. Ako bi jedan konobar još jednom
sposoban bio da između bršljanom obavijena stabla
tacnom lozom punim čašicama natovarenim jurio,
tada… tada bi čestice
vazduha divlji ples
započele i zagušljiva, smrtonosna masa bi se u tren
oka pojavila, i svi bi se smejali, smejali bi se!
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése