Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Volare még mindig álmodott éberálmodott ha úgy jobban tetszik
egy helyről ahol majd ha madárlesre akar menni csak buszra kell szállnia ha
könyvtárba akart menni a polgármester jött utána a hivatali mercedesszel ha
meg virágot akart venni szíves örömest írhatott alá előtte eltartási
szerződést a virágáruslánnyal… tudják ugye hogy nekik kik egy életen át
kínálják a mindennapi szépet nincsen sem állami sem magánnyugdíjuk… még
mindig álmot éberálmodott egy helyről mindennek mi világ a világ mindenének
mert ott abban a nem-ébrenlétben az ég befogadó volt a föld hazaváró
a föld mélye meg alvilág nélküli s mert ez a világ létezett csak park kellett
hozzá parkban a padon egyetlen ember ki ugyanígy ugyanakkora szemekkel
álmodott
|
Volare još uvek je budan sanjao ako vam se više sviđa o jednom mestu gde
na vrebanje ptica samo na bus treba da uđe ako biblioteku želi da poseti
gradonačelnik službenim mercedesom dolazi po njega a ako pak cveće želi
kupiti pre bi vrlo rado mogao da potpiše ugovor o starateljstvu sa
prodavačicom cveća…valjda znate da oni koji tokom čitavog života svakodnevnu
lepotu nude nemaju niti privatnu niti državnu penziju… još uvek je budan
sanjao o jednom mestu gde svega ima što na svetu postoji jer tamo u
postojanju izvan budnosti nebo te prihvati zemlja doma čeka a dubina zemlje
je bez podzemnog sveta i jer je taj svet postojao samo je trebao još u parku
na klupi jedan jedini čovek da bude koji na isti način otvorenim očima sanjao Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése