Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
Bárányos
Itt vagy,
Uram?
Nézd,
ezt a szép kék
levélpapírt készítettem elő,
ezt, amin a
vízjel van. Valami madár...
Neked írok.
Szeretek
beszélgetni Veled,
Te látsz,
amint vagyok, ez mindig megnyugtat.
Az igazán
lényeges részt is látod.
Hát,
nem tudom,
emberben létezik-e ilyen,
itt
Kertvárosban még nem találkoztam eggyel sem.
A Remény utca ötből kereslek.
Tudod: harmadik emelet tizenkettő,
jobbra.
Tááá-tááá-ti-ti-tááá...
A jelünk.
Bár, neked az ajtó nem akadály.
Minden kérdésemet leírtam, tömör
két oldal, nem baj?
Itt hagyom az asztalon.
(Az is eszembe jutott, hogy
idekészítek egy pohár tejet
és némi vaníliás
süteményt is a levél mellé,
de nyomban el is nevettem
magam.
Szerintem most Te is mosolyogsz.
Rokonok vagytok, de azért ne
keverjük a dolgokat...)
Szóval,
várom válaszaidat!
Még nem alszom ám,
csak egy kicsit pihentetem a
szemem.
Megszámolom a bárányokat, amíg
olvasol…
Forrás: Hajnal Éva: az
a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.
Jagnjad
Tu si, Gospode moj?
Gledaj,
taj plavi papir za pisanje sam pripremila,
taj, sa vodenim znakom. Nekakva ptica…
Tebi se javljam.
Volim s Tobom da pričam,
Ti vidiš, kako se osećam, to me uvek smiruje.
Vidiš i zaista važne detalje.
Pa,
ne znam da li tako nešto postoji u čoveku,
u ovom delu grada još nisam ni sa jednim srela.
Iz ulice Nade broj pet te tražim.
Znaš: treći sprat dvanaest, desno.
Taaa-taaa-ti-ti-taaa…
Naš znak je.
Mada za tebe vrata nisu prepreke.
Navela sam svoja pitanja, čitave dve stranice, nije
problem?
Ovde, na stolu ostavljam.
(I to mi je palo na pamet da ću tu pored pisma
čašu mleka i nešto kolača sa vanilijom da ostavim,
ali odmah sam se i nasmejala.
Verujem da se i Ti smeškaš.
Rođaci smo ali nemojmo sve da izmešamo…)
Dakle,
čekam tvoj odgovor!
Uveravam te još ne spavam,
u tim trenucima samo oči odmaram.
Dok ovo čitaš stado jagnje prebrojavam…
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése