Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Fel Malacka
finom mozdulatokkal emelte a karját. -Fel! Fel! -
susogta átszellemülten, majd kedve hanyatlóban, s ujjaival inkább a széleket
irányítva: -El...el... -Mik ezek? -
kérdezte tőle a vele szemben ülő Vadmalac. Bár tudta: madarak. De lehetnek
drónok, bombák, jaj, ezeket felejtse el! -Tudom -
válaszolt Malacka a fel sem tett szomorú, keserű kérdésekre. -Tudom - s
mint aki színdarabot játszott el, meghajtotta a fejét, és felállt.
|
Gore Prasica je svoju ruku prefinjenim
pokretima dizala. – Gore! Gore! – šuštala je
produhovljeno, pa već bezvoljno samo sa prstima rubove usmeravajući: – Ne… ne… – Šta su ovi? – pitao je Vepar koji
nasuprot njoj sedeo. A znao je: ptice. Ali mogu biti i dronovi, bombe, joj,
ove zaboraviti treba! – Znam – odgovorila je
Prasica na nepostavljena, tužna pitanja. – Znam - i kao neko ko je na bini, klimnula glavom i
ustala. Prevod: Fehér Illés
|
Forráas: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése