Marija Šimoković crni čovek – fekete ember

 

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. – 

crni čovek
 
za Jovana Nenada Crnog
 
vidjen u zatamnjenim ogledalima
              prostora
dolazi vele ko kamen bačen iz vremena
potomak paunova carigradskih
              il predak snoviti
obscura servilisque conditionis homo
u medjurečje zariven ruvarčev meteor
               barama ranjivost što leči
ko jauk stiže golem iznenada
                na simposion o kraju doba
crni čovek jovan nenad fekete ember
                nenada
da smrsiv konce istoriji s bogorodicom
                 na stegu
sudbine i komentare na gozbi mudrih
                 ponudi
 
aritmijom vekova sapleten
                savetnik kasni
seni mu saske erdeljske sikulske seni
                maglu u korak duvaju
on vučjim urlikom polumesecu još preti
plemenu svom svetac
                 nesvršenih obreda žrec
dva raskolna cara tali
                 krunu sebi kuje
u tlocrt polja hungarskog zabran
                 ucrtava rascijanski
misija mu surduk smera crna glava
                 kolac sluti
kasni vele u subotičkoj kuli duh gluvari
                 umiven bi da krene
al kad reka adska bol porečenog očinstva
                  nikako da spere
 
tako vele a ne znaju
                   istoriju vreme spori
nebeskih šina pesma je skretničar
na skrajnutoj postaji jovana cara vidi
                   djordju grofu na konaku
stariji sa zemljakom mladjim
                   temat obradjuje
svoj mač bi da ukrsti sa knjigom njegovom
carevinu srpsku sa zemljom ilirskom
                    belom gradu nadomak
al kob junačka gost je nezvan ko je pozvan
                    još se spore
potomstvu da nauk preda dične loze pisar
                    il klevetnik hudi
pitanje je breme kome leži vreme ili bolje
                    kud iscure panonije more
 
* *
 
zalivena balsamom od kestenova lascivna
pogodba se materijalizuje jovan nenad
sred trga slobode zavlači mariji tereziji
mač medju noge somot njene odežde boji do
pojasa purpur evo obliva I stidnu kost
oslonjena na svetlost vitraža gde boravi
marija revnosno proverava etikeciju
u gradsku kuću navrlih principala
ne libeći se da zasuzi što je vitez njen
koji iz palavičinijeve sculpture uporno
izlazi tako ludo izgubio glavu
blaćenje istorije na svom vitražu
mikša rot obznanjuje a severac I ne haje
prazne štanicle u pergamentnu tubu svija
iz nje mudrac progovara ne čekajte
da erotsku storiju ivanji unese u reprint
romansirane biografije slobodnog kraljevskog
                         grada subotice
 
Izvor: autor
 
 
fekete ember
 
Jovan Nenad Crniért¹
 
a tér homályos tükreiben
              látták
mondják időből dobott sziklaként jön
mint a konstantinápolyi pávák utóda
              vagy álmodozó ős
obscura servilisque conditionis homo²
a folyóközbe ékelődött ruvarac³ meteorja
              érzékenységet ingovánnyal gyógyít
az akkori időkről szóló szimpóziumra jajként
             váratlanul érkezik az óriás
cserni jován jovan nenad nenad
             a fekete ember
hogy szűzanyával a zászlaján tépje szét
             a történelem szálait
hogy sorsokat és megjegyzéseket a bölcsek
             lakomáján kínáljon
 
a századok ritmuszavarával elgáncsolt
            tanácsadó késik
szász és székely árnyak
          fújják léptébe a ködöt
ő farkasüvöltéssel még a félholdat fenyegeti
a törzsének szent
            a félbehagyott szertartások pogány papja
két hitszegő császárt buktat
            koronát önmagának készít
a tiltott magyar legelő alaprajzába
            rácként rajzol
küldetése katlant készít a fekete fej
            karót sejt
késik mondják a szabadkai várban szellem cirkál
            mosakodva indulna de
a folyó a pokolból eredő a megtagadott apaság keservét
           nem képes lemosni
 
így mondják de nem tudják
          a történelmet az idő visszahúzza
vers a mennyei sínek váltókezelője
a félreeső állomáson jovánt mint császárt látja
           a szálláson györgy gróf
a idősebb fiatal földijével
           tárgyalja a tételt
kardját könyvével mérné össze
a szerb császárságot az illír földdel
           a fehér város közvetlen közelében
de a hősi sors hívatlan vendég ki a hivatalos
           még kérdéses
hogy az utódoknak az írnok tanulságként dicső példát
           vagy rágalmat ad-e át
az adott idő függvénye jobban mondva
           hová folyik a pannón tenger
 
* *
 
buja gesztenye-balzsammal leöntve
az egyezség megvalósult jovan nenad
a szabadság tér közepén kardját mária terézia
lába közé helyezi palástjának lila bársonya
övig takarja íme szeméremcsontját is
lakásában az ólomüveg fényére támaszkodva
mária szigorúan ellenőrzi a városházába
tolakodó elöljárók védjegyeit
nem riad vissza a könnyhullatástól
hisz palavičini⁴ szobrán megtestesített vitéze
fejét oly értelmetlenül veszítette el
a történelem sárba-tiprásától ólomüveg ablakán
ezt róth miksa jelzi az északi szél rá se hederít
az üres zacskókat pergamencsőbe tekeri
onnan a bölcs szól ne várjátok meg hogy
a pajzán mesét iványi⁵ a szabad királyi város
szabadka regénybe szőtt hasonmás kiadás
            életrajzába beépítse
 
¹Cserni Jován – Jovan Nenad Crni (1492. – 1527.) szerb felkelővezér (crni – fekete)
²alacsonyrendű, rab ember
³Ilarion Ruvarac (1832. – 1905.) szerb történész és othodox pap – archimandrit
⁴Szabadkán 1927-ben Jovan Nenad Crni eredendő szobrát Petar Palavičini (1887. – 1958.) szerb szobrász készítette
⁵Iványi István(1845. – 1917.) magyar történész
 
Fordította: Fehér Illés