Željka Avrić Човек и храст – Az ember és a hárs

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Човек и храст   Кад погледам у храст, тек тад видим: како мало времена још имам за оно што бих хтела, за оно чим жудим.   Вечности пркосити још нико није могао: ни стихом, ни страшћу, ни мржњом. Јер вечност је живот без краја, без задњег, а људи су – људи.   И нико неће рећи – био једном један човек.

Az ember és a hárs   Mikor a hársra nézek, csak akkor látom: céljaim megvalósítására, vágyálmaim elérésére mily kevés időm van.   Az örökléttel dacolni még senki sem bírt: strófákkal se, szenvedéllyel se, gyűlölettel se. Mert az öröklét vég nélküli élet, az emberek meg – emberek.   És senki sem mondja majd – volt egyszer egy ember.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor