Keresés ebben a blogban

2025. január 10., péntek

Risto Vasilevski (О)да хлебу – Óda a kenyérhez

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

(О)да хлебу
 
Сам је себе посејао
самог себе отхранио
да би сви други
могли све друго сејати
брати плодовље
одржавати живот
памћење времена
које не признаје границе
 
Његова клица је никла
пре ичије свести
о било ком и каквом семену
 
Стабло су му неговали еони
клас дојили снови
без којих ниједан дан не свиће
 
На трпези је господар
со и вино његови су гости
мирођије и остало
придружници без којих се може
 
Само с њим
поглед је пун
мисао слободна
да сама се собом бави
 
Ко га нема
нема мира
наду да ће отхранити потомке
чути њихове веселе гласове
у кући у којој се нешто ствара
и потире глад
коју шире њени вечити Сејачи
 
(О)да хлебу
који вапи за гладнима
који каткад и мрвом
може да испуни очи
утоли глад
свих који за њим жуде
 

Óda a kenyérhez
 
Önmagát vetette
önmagát etette
hogy mindenki
minden mást képes legyen vetni
termést szedni
az életet
a határokat tiszteletben nem tartó
idő emlékezőképességét fenntartani
 
Csírája
bárki tudata bármi fajta mag
előtt keletkezett
 
Törzsét eonok táplálták kalászát
mely nélkül egyetlen nap sem virrad
álmok szoptatták
 
Felség a terített asztanál
vendégei a só és a bor
a fűszerek és sok egyéb
nélkülözhetetlen kellék
 
Csak vele
teljes a tekintet
szabad a gondolat
önmagával foglalkozhat
 
Akinek nincs
nyugta sincs
nem remélheti hogy utódait
vidám hangulatban
alkotó szellemben nevelheti
ott örökös Gerjesztői által terjesztett
éhség uralkodik
 
Óda a kenyérhez
az éhezőkért esendőhöz
olykor morzsával is
képes az utána vágyók
szemét telíteni
éhségét csillapítani
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése