Željka Avrić Бдење изгубљених – Az elveszettek virrasztása

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Бдење изгубљених   откако сам изгубио себе у покушају да будем не знам који је век и ко сам у њему не знам како сам и колико ћу дуго зидови играју између две ватре подељени у тескобу и крик тама удара у мисли као звоник у слепо око крвоток згуснут стрепњом у очима гасну сијалице одавно не певам не сањам не трајем не волим ништа осим самоће у себи не чекам никога и нико ме не чека сам без светлости и без жеља претворен у остатке закључан  у себи као казни где сам престао да будем и постао бивши

Az elveszettek virrasztása   Azóta hogy megpróbáltam lenni de önmagamat elveszítettem nem tudom melyik században és ki vagyok nem tudom hogy vagyok meddig leszek szorongásba és sikolyba osztva a falak két tűz között játszanak az elveket mint harang a vak szemet homály üti a vérkeringés szorongással sűrített a szemekben kialszanak az égők régóta nem dalolok nem álmodok nem vagyok magányomon kívül semmit sem szeretek senkit sem várok senki sem vár egyedül vagyok fény és kívánságok nélkül maradék lettem büntetésként önmagamba zárva immár nem vagyok egykori lettem   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor