Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17. –
|
ablakpárkány
átázott anyasággal
remeg a párkányon
az ablakot nem lehet
kinyitni
az esőcseppek odaadóan
mossák a kicsukott múltat
a halálnak örökös szaga van
kikéredzkednék
hogy együtt fázzunk
a köldökzsinór nem hagy
asszimilálódni
szüntelenül
csitítgatják bennem
a követelőzést
azt mondják elmúlik
pedig egyre élesebben
rajzolódik ki
anyám száján a sírás
kétségbeesetten keresi
a hazautat
a bepárásodott üvegen át
hallgatjuk egymás szívkorgását
|
prozorska daska
pokislom materinstvom
drhti na prozorskoj dasci
prozor nije
moguće
otvoriti
kapi kiše otvorenu prošlost
istrajno peru
miris smrti je večan
htela bi van
da se zajedno smrzavamo
pupčana vrpca ne da
da se asimiliram
neprestano
u meni postojeće zahteve
smiruju
kažu da će proći
a u meni se sve jasnije
ocrtva
plač na usnama majke
očajno traži
put do doma
međusobno krčanje srca
preko zamagljenog prozora slušamo
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 60.
old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése