Ilija Bakić Vršac, 23. 11.
1960. –
|
***
vatra
razobličava
vid
lapčući
vazduh
suši
ga
glasno
lomi samoglasnike
boja
meso
svagdanje pod nebom kože
uraslo
u pejsaž
u
šupljine polova
odaziva
se na njen zov
odsečena
krila kopne
masti
slede pravila plime
nalaze
zametke mraka u sukrvici
u
pupku
poništenja
je jednakost
svetla
i vode
patrljci
reči gamižu
greška
ostaje nedokazana
samo
je imunost
magnetnih
polja
na
"deobu tela"
stalna
|
***
a tűz
látást torzít
levegőt nyaldosva
szárít
a magánhangzókat hangosan töri
a szín
a mindenkori hús a menny bőre alatt
a tájba
a pólusok üregeibe nőve
válaszol hívására
levágott szárnyak sorvadnak
a zsírok az árapály szabályait követik
a sötét magzatját a véres gennyben találják
a megsemmisítés
köldökében a fény és a víz
egyenértékű
szócsonkok kúsznak
a gaztett bizonyítatlan marad
csak
a mágneses mezők immunitása
a „testosztás” ellen
állandó
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ilija Bakić: Koren ključa, naličje
svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése