Risto Vasilevski
Nakolets, 31. januar 1943. –
Сађење дрвета У парку у
Тверу1 садим руско
зимзелено дрво с
македонском душом Какво
узбуђење – прилазим му
као детету подижем га
нежно љубим стабло лагано га
спуштам у ископану рупу затрпавам
корење земљом заливам
водом Док то радим оно ми
милује лице нешто шапуће Знам шта
жели да ми каже – Кад надрасте
остало дрвеће и одживи
живот жели да
постане књига коју ће неко
држати на грудима и сласно
читати – о спајању
простора и простора времена и
времена о вези
између живота и живота и њеној
јединственој лепоти која је
пролазна а ипак вечно траје Твер, 9. јун 2009. 1Парк
Филолошког факултета
|
Faültetés Tver parkjában1 orosz örökzöldet macedón lelkesedéssel
ültetek Micsoda izgalom – mintha gyerek lenne lépek
hozzá gyengéden felemelem törzsét megcsókolom óvatosan a kiásott gödörbe
helyezem gyökérzetét földdel takarom vízzel locsolom Míg dolgozok arcomat simogatja valamit suttog Tudom mit akar mondani – Ha majd minden fát túlnő és életét leéli, szeretne
könyv lenni, olyan könyv, melyet valaki a mellén tart és szívesen olvas – a tér és a tér az idő és az idő
egyesüléséről az élet és az élet közötti
kapcsolatról egyedülálló mulandó mégis örökéletű szépségéről Tver, 2009. június 9. 1A Filológiai egyetem parkja Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése