Živko Nikolić
Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –
|
АВЕ СЕРБИЈА Аве Сербија. Само Сербија. Увек Сербија. Да живи она и њени заборављени Богови! Да живе њене реке, њени планински врхови, храстове шуме, лугови. И липе опојне. Сви њени ветрови, понајвише кошава. Аве Сербија у овом најтежем часу, када невидљиви отима најбоље. Када ка небу летимо ‒ Аве Сербија! И њене долине, њени брегови. И виногради да живе, вечно да теку у жилама свих њена вина опојна. Она од Истока. Од Неготина. А сада призивам Радгоста, Руђевида, Поревида, Лету и ватреног Перуна да гласно запевају АВЕ СЕРБИЈА! јер све више се чује топот белог коња свемоћног Световида. 20. 8 – 8. 12. 2020. Београд
|
AVE SZERBIA Ave Szerbia. Csak Szerbia. Mindig Szerbia. Együtt elfeledett Isteneivel sokáig éljen! Maradjanak meg folyói, hegyormai, tölgyesei, tisztásai. És a bódító hársak. Minden szele, elsősorban a kosava1. Ave Szerbia ebben a legnehezebb pillanatban, amikor a legjobbakat a láthatatlan rabolja el. Mikor az ég felé repülünk – Ave Szerbia! A rajta lévő völgyekkel, dombokkal együtt. És sokáig éljenek szőlőültetvényei, mindenki véredényében valamelyik kiváló bora csörgedezzen. Onnan Keletről. Negotinból2. Most pedig Radgostot, Ruđevidet, Porevidet, Letet és a tüzes Perunt3 szólítom, hogy együtt énekeljék AVE SZERBIA! mert a mindenható Svetovid fehér lovának dobogása egyre hangosabb. 2020. 8. 20. – 12. 8. Belgrád 1Aldunai kegyetlenül hideg
északi szél 2közismert bortermő vidék 3a szerb/szláv mitológiában
ismert istenek
|
Izvor:
Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка
јесен, 2021. стр. 72.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése