Aćim Todorović Han Pijesak,
21. septembar 1965. –
|
Птица
жена
Гледам да ли си жена,
стојиш на танкој жици.
Крила ти из рамена,
више ми личиш птици.
Можда си свјетлост само
одбјегла мјесечини.
Да ли се ми већ знамо,
или се оку чини?
Прате ме чудни снови
и мирис свјеже траве.
Твоја ме сјенка лови
и лебди изнад главе.
Гледам усне и лице,
тијело и рамена.
Скинем те са жице
и будеш моја жена.
|
Madár-asszony
Nézlek, tényleg asszony
vagy,
vékony dróton állsz.
Vállaidból szárnyak,
Madár vagy talán.
Vagy holmi fénysugár,
a hold világából kivált.
Ismerjük mi immár egymást,
vagy amit látok, önámítás.
Furcsa álom kísér,
meg a friss fűlehelet.
Árnyékod kísért,
fejem felett lebeg.
Nézem ajkad, arcod,
vállad, tested.
Leveszlek arról a drótról
és asszonyom leszel.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése