Gergely Tamás Egyre jobban… – Sve više…

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –  

Egyre jobban…        – Egyre jobban hasonlítok apámra – mondta Vadmalac a társának.      Ültek a derengő városi fényben, fogták egymás kezét.      Azt játszották, hogy összegezték, mi történt velük az elmúlt évben – szilveszter estéje volt.      Malacka a család sikereit sorolta, Vadmalac még saját magát is meglepte, amikor kibökte, hogy a legjobb az volt, hogy nem tört ki a közelükben háború.      – Apám mondta ezt is, utolsó éveiben. Hiszen tudod.      Na de akkor, hogy mit remélnek az újtól…      Hát mit is lehet remélni egy egyre kuszább, embertelenebb jelentől?      Mintha apja hangján Vadmalac – már abban is hasonlít?      – Hogy ne legyen háború.

Sve više…        – Sve više ličim na svog oca – rekao je Vepar svom jaranu.      Sedeli su u slabašnom gradskom svetlu, držali su se za ruke.      Igrali su, sumirali su šta se sve sa njima dogodilo u prošloj godini – bila je Novogodišnja noć.      Prasica je uspehe porodice nabrajala, Vepar je i sam sebe iznenadio kad je zucnuo da je najbolje bilo što u njihovoj blizini nije izbio rat.      – U svojim zadnjim godinama i moj otac je to rekao. Ta znaš.      Ali sad šta mogu da očekuju od nove…      Pa u šta čovek može da veruje u sve zamršenijoj, gruboj sadašnjosti?      Kao da je Vepar glasom svoga oca – već i u tom mu je sličan?      – Da ne bude rata.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző