Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
2.
Овде
бих древне довео мајсторе…
Овде бих древне довео мајсторе Оне што
Осећају пулсирање подземних вода на Тресибаби
У мом завичају и гибање на малом прсту
Десне руке Управо оне којом подупиру земљине
Плоче И мапу на малим раскршћима подно
Старе планине као у средишту универзума где
Бескрајна светлина у један je сунчев зрак стала
Или нит која са висина божанских паде
Можда копље уперено у ваздушну неку мету
Друга им рука остављена лежи на Светом
Косову У житницама небеским пребира златно
Класје И далеке путеве отвара Из саме дубине
Океана и ветрова северних За оне који ће доћи
Они
из векова минулих заборављени
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 24. стр.
2.
Ide mégis ősi mesterek kellenek…
Ide mégis ősi mesterek kellenek
Azok akik
Szülőföldemen, a Tresibabán1
a földalatti
Vizek lüktetését és mozgását
jobb karjuk kis ujjában
Érzik Pontosan abban amellyel
a föld felszínét
Rögzítik És a Stara hegység
alatt az univerzum
Központjában az
útkereszteződéseken a térképet
Ahol a végtelen fényáradat
egyetlen napfénycsóva
Vagy az isteni magasságból
esett egyetlen csillám
Talán holmi légi célpontra
irányított lándzsa
Másik karjuk Szent Rigómező
területén nyugszik
Aranykalászt mennyei
gabonamezőkön aratnak
És távoli utakat nyitnak Az
óceán mélyéből
Az északi szelekből Az
eljövendőknek
Akik a múlt századokban
feledettek
1Tresibaba (ejtsd: Trēszibaba) – hegy Szerbia délkeleti
részén.
Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése