
Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –
|
*** put vodi kroz usta u kristalnu kupolu čelične rešetke kaplju sa zidova hromirane oči izvrću odraz šljunak se kotrlja na dnu vetra ulazi u glasove vode vezuje kiseonik mehuri balzamuju reči Nad jezikom drhte odbačene posteljice malih sisara zemlja je krta pod pritiskom peska puca i drobi se među listovima kalendara konci kvasca puze prepleteni sklupčani iščekuju zube klepsidre jer sva trava je meso
|
*** a kristálykupolába az út a szájon keresztül
vezet a falakról acélrácsok
csöpögnek a tükörképet krómszemek
torzítják a szél mélyén zúzalék görög a víz hangjába hatol megköti az oxigént a szavakat buborékok
balzsamozzák A nyelv felett kis emlősök eldobott méhlepényei
reszketnek a föld törékeny a homok nyomása alatt reped és darabokra hull a naptár lapjai között élesztőszálak kúsznak összefonódva összegörnyedve várják klepszidra fogait mert hús a fű Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ilija Bakić: Koren ključa, naličje
svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése