Ladik Katalin Újvidék,
1942. október 25. –
|
A hangya
Kidőlt fenyő:
félig az égbolt
és a tengerbe fúródó magasság között.
Súlypontja: gyantacsepp,
friss, kora reggeli illatsóhaj,
még nem ráncos, folyékony csillag.
Csillag buggyant ki
fényes igeként ebben a fában?
A gyökértől a hangya útja
a fénymagba vezet.
Ettől a súlypont elbillen: a fenti mélybe,
a lenti magasba.
Hosszú gyantasóhaj
lebeg a szakadék fölött.
Súlypontja se fönt, se lent.
A gyanta a hangyát megköti.
Igévé üvegesedik.
|
Mrav
Izvrnut bor: napola između nebeskog
svoda
i visine što se u more uranja.
Težište mu je: kap smole,
svež, rano jutarnji uzdah arome,
još nije naborana, tečna zvezda je.
Poput sjajne propovedi
zvezda li je šiknula u ovom drvetu?
Staza mrava od korena
u jezgru svetla vodi.
Zbog toga se pomera težište: u gornju dubinu,
u donju visinu.
Iznad provalije
dugačak uzdah smole lebdi.
Težište nit mu je gore, nit je dole.
Smola sveže mrava.
U staklast propoved se pretvara.
Fordította: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600540
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése