Ladik Katalin Láttam a kutyákat – Videla sam pse

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Láttam a kutyákat   Kiemelkednek a fagyos földből, öngyilkosok éjszakája ez. A jég alatt egy egész világ van, teremtés előtti pillanat. Láttam a maszkot, mely földöntúli értelmet, tökéletes harmóniát sugárzott. Láttam a hegyeket, melyek nem hegyek már, de heggyé lesznek újra. Az ég kiszakadt a földből, fehér ingben kutyák integetnek, a föld alatt felvonít az arc nélküli isten.

Videla sam pse   Iz smrznute zemlje se izdižu, to je noć samoubica. Ispod leda čitav svet je, trenutak pre stvaranja.   Videla sam krinku šta vanzemaljski razum, savršenu harmoniju isijavala. Videla sam brda, koji više nisu brda, ali postaće opet brda.   Nebo se iz zemlje otkinulo, u belim košuljama psi mašu, ispod zemlje bog bez lica zacvili.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600533

Ladik Katalin A hangya – Mrav

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A hangya   Kidőlt fenyő: félig az égbolt és a tengerbe fúródó magasság között. Súlypontja: gyantacsepp, friss, kora reggeli illatsóhaj, még nem ráncos, folyékony csillag. Csillag buggyant ki fényes igeként ebben a fában? A gyökértől a hangya útja a fénymagba vezet. Ettől a súlypont elbillen: a fenti mélybe, a lenti magasba. Hosszú gyantasóhaj lebeg a szakadék fölött. Súlypontja se fönt, se lent. A gyanta a hangyát megköti. Igévé üvegesedik.

Mrav   Izvrnut bor: napola između nebeskog svoda i visine što se u more uranja. Težište mu je: kap smole, svež, rano jutarnji uzdah arome, još nije naborana, tečna zvezda je. Poput sjajne propovedi zvezda li je šiknula u ovom drvetu? Staza mrava od korena u jezgru svetla vodi. Zbog toga se pomera težište: u gornju dubinu, u donju visinu.   Iznad provalije dugačak uzdah smole lebdi. Težište nit mu je gore, nit je dole. Smola sveže mrava. U staklast propoved se pretvara.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600540

Ladik Katalin A sáska meséje az öröklétről – Priča skakavca o večnom životu

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A sáska meséje az öröklétről   A ruhaszárítókötél a magas hegyekben van. Áll a hideg szélben fényesen, s az öröklétről énekel. A repülő madarak fekete ládák, se szemük se fülük, hogy odakiáltsanak: "Még!" Recsegve kinyílik ajtajuk ott, ahol a tüdő sivít, fölemelkednek a ruhaszárítókötél fölé, belevágják csőrüket az égbe.   Az égből sziszegő darazsak fúródnak tüdejükbe.

Priča skakavca o večnom životu   Uže za sušenje rublja je u visokim brdima. Bleštavo stoji u hladnom vetru i o večnosti peva. Ptice u letu su crne kutije bez očiju i ušiju da bi viknuli: „Još!” Vrata im se uz prasak otvaraju tamo gde pluća fijuču, iznad uže za sušenje veša se dižu, kljunove u nebo zaseču.   Sa neba njihova pluća ose šišteći probijaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600459

Ladik Katalin Lárvák az égi selyemből – Ličinke iz nebeske svile

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Lárvák az égi selyemből   Este van, ragadós. Nyugat felől, ahol a blúzok sorakoznak, piciny hernyók, drága ékszerként húsomba marnak. Valami belső só erejétől a lárvák életre kelnek s a nyirkos selyemből kiszűrik a kéket. Az olló! Véres lepedőket szabdal. Gőzölgő húsdarabok az égen. Körmök. Letépik az égről a selyemkötést.

Ličinke iz nebeske svile   Veče je, lepljiv. Sa zapada, gde se bluze ređaju, sitne gusenice poput skupih nakita ujedaju me.   Iz snage nekakve unutrašnje soli ličinke se oživljavaju i iz vlažne svile iscede plavo.   Makaze! Krvave šaršave seckaju. Na nebu komade mesa se isparavaju. Nokti. Otkidaju svilen vez sa neba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600537

Ladik Katalin Fehér kutya a végtelenben – Beli pas u bespuću

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Fehér kutya a végtelenben   Öt csillag közt jártam öt halált elhagytam a hetedik csillag után szegfűbe haraptam

Beli pas u bespuću   Između pet zvezda sam hodao pet smrti ostavio nakon sedme zvezde karanfil ujeo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600535

Ladik Katalin Az aranytojás – Zlatno jaje

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Az aranytojás   A királykisasszony szájában van egy tükör. Aki azt el tudja lopni, lopja csak el. Nyomja be az ablakot, hogy belül maradjon a galamb. Kopogtattak az ajtón. Aztán jöttek a madarak.

Zlatno jaje   U ustima mlad kraljice ima jedno ogledalo. Ko može to da ukrade, neka ukrade. Neka ugura prozor da golub unutra ostane. Kucali su na vratima. Posle su ptice došle.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600488

Ladik Katalin Fehér madár – Bela ptica

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Fehér madár
 
A csontból nemsokára szép fehér madár lett, felszállt és ezt énekelte:
 
           anyám megölt, apám megevett,
          kis testvérem, Mariskám
          összeszedte csontocskám,
          kötötte selyemkendőbe,
          tette bocfa tövibe,
         kikelt, kikelt, itt van! Itt!
De szép madár lett belőlem!
 
Ezt meghallották és tettek a fejébe egy gyönyörű szép kalapot.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600495
 
 
Bela ptica
 
Kost se uskoro u belu pticu pretvorio, odletela je i tako pevala:
 
           majka me je ubila a otac pojeo
           kosti mi je Mariška
           mlađa sestra pokupila,
           u svilenu maramu svezala
           i u podnožju zove stavila,
          nikla je, nikla, tu je. Tu!
          Kako sam lepa ptica postala!
 
Čuli su to i na njenu glavu krasan šešir stavili.
 
Prevod: Fehér Illés          

Ladik Katalin Hattyú – Labud

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Hattyú   Féknyom az időben. Nádasba zuhan az ég. A testből még egy sóhajt kiszorít, a harmat befészkeli magát a szárnyak alá. Kinyílt a téridő: fájdalomkút. A madár az utolsó fényfullánkot magához veszi, nyitott, csodálkozó szemekkel áldoz, visszazsugorodik önnön megszületésébe. Vonzerő, beszűkülő. Miért pont én? Fénylövés.

Labud   Trag kočenja u vremenu. Nebo u trščan pada. Iz tela još jedan uzdah istisne, rosa ispod krila se ugnezdi. Vreme prostora se otvorilo: bunar bola. Ptica poslednju bodlju svetla k sebi prima, otvorenim, začuđenim očima žrtvuje, u vlastito rađanje se sužava. Privlačna sila, nemoćna.   Zašto baš ja? Pucanj svetla.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600448

Ladik Katalin Pók – Pauk

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Pók   Karjaiban felsóhajt a villanykörte. Éjteli szemmel kirázza ölét. Ez az éhség maga az élet: az ablak önfeledt kitárulkozása, a vert csipkefüggöny parázna, kései életereje, a bútorok kéjes életéhsége! Hol vagyok? A halál előtti rémült térben. Szívébe visszanő a csend.

Pauk   U zagrljaju mu sijalica uzdahne. Krilo noći punim očima istrese. Ta glad je sam život: razdragano otvaranje prozora, razvratna, kasna životna snaga čipkane zavese, pomaman glad za život nameštaja!   Gde sam?   U prestrašenom prostoru pre smrti. U njegovo srce se tišina uvlači.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm

Ladik Katalin Ráncos, haja festett éjszaka – Naborana, kosa joj je ofarbana noć

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Ráncos, haja festett éjszaka   Az angyala nyugati ablakban ül. Én a tükörben. A sátán a szemközti falon ragyog.

Naborana, kosa joj je ofarbana noć   Anđeo u zapadnom prozoru sedi. Ja u ogledalu. Sotona na susednom zidu sjaji.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://adattar.vmmi.org/cikkek/13467/hid_1986_07-08_03_ladik.pdf

Ladik Katalin Micsoda bűvös teher – Kakav čaroban teret

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Micsoda bűvös teher   Micsoda bűvös teher ez a rettentő  zsák! Liget: kiégett, keserű  madarak. Tó: habzó  ebek.  Felhő: megvakult tükör.

Kakav čaroban teret   Kakav čaroban teret je taj užasan džak! Gaj: izgorele, gorke ptice. Jezero: psi sa penom na ustima. Oblak: oslepljeno ogledalo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://adattar.vmmi.org/cikkek/13467/hid_1986_07-08_03_ladik.pdf

Ladik Katalin Egy – Jedan

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Egy   Amikor felébredt, a világ mozdulatlan és süket volt.                              Borges   Ez a repedt fal álomkórtól terhes. Ki ez a darázs fölöttem? Ki ez a nő, aki meszel bennem? Ha mindez, ami körülvesz ~ fal, ha én darázs vagyok és bennem ez a rovar ~ ember, akkor hol végződöm én, s hol kezdődik az ember?

Jedan   Svet, kad se probudio, nepomičan i gluh je bio.                          Borhes   Ovaj napukli zid od dermljivosti pati. Ko je ova osa iznad mene? Koja je ta žena, koja u meni kreči? Ako je sve što me okružuje – zid, ako sam ja osa a taj insekt u meni – čovek, onda gde se ja završavam i gde počinje čovek?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600524