Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –
|
Láttam a kutyákat
Kiemelkednek a
fagyos földből,
öngyilkosok éjszakája ez.
A jég alatt egy egész világ van,
teremtés előtti pillanat.
Láttam a maszkot, mely földöntúli értelmet,
tökéletes harmóniát sugárzott.
Láttam a hegyeket, melyek nem hegyek már,
de heggyé lesznek újra.
Az ég kiszakadt a földből,
fehér ingben kutyák integetnek,
a föld alatt felvonít az arc nélküli isten.
|
Videla sam
pse
Iz smrznute zemlje se izdižu,
to je noć samoubica.
Ispod leda čitav svet je,
trenutak pre stvaranja.
Videla sam krinku šta vanzemaljski
razum,
savršenu harmoniju isijavala.
Videla sam brda, koji više nisu brda,
ali postaće opet brda.
Nebo se iz zemlje otkinulo,
u belim košuljama psi mašu,
ispod zemlje bog bez lica zacvili.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600533
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése