Ladik Katalin Újvidék,
1942. október 25. –
|
A
sáska meséje az öröklétről
A ruhaszárítókötél a magas hegyekben van. Áll a hideg
szélben fényesen, s az öröklétről énekel. A repülő madarak fekete ládák, se
szemük se fülük, hogy odakiáltsanak: "Még!" Recsegve kinyílik
ajtajuk ott, ahol a tüdő sivít, fölemelkednek a ruhaszárítókötél fölé,
belevágják csőrüket az égbe.
Az égből sziszegő darazsak fúródnak tüdejükbe.
|
Priča skakavca o večnom životu
Uže za sušenje rublja je u visokim brdima. Bleštavo stoji u
hladnom vetru i o večnosti peva. Ptice u letu su crne kutije bez očiju i
ušiju da bi viknuli: „Još!” Vrata im se uz prasak otvaraju tamo gde pluća
fijuču, iznad uže za sušenje veša se dižu, kljunove u nebo zaseču.
Sa neba njihova pluća ose šišteći probijaju.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600459
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése