Ladik Katalin Újvidék,
1942. október 25. –
|
Lárvák az égi selyemből
Este van,
ragadós.
Nyugat felől, ahol a blúzok sorakoznak,
piciny hernyók, drága ékszerként húsomba marnak.
Valami belső só erejétől a lárvák
életre kelnek s a nyirkos selyemből
kiszűrik a kéket.
Az olló!
Véres lepedőket szabdal.
Gőzölgő húsdarabok az égen.
Körmök.
Letépik az égről a selyemkötést.
|
Ličinke iz nebeske svile
Veče je, lepljiv.
Sa zapada, gde se bluze ređaju,
sitne gusenice poput skupih nakita ujedaju me.
Iz snage nekakve unutrašnje soli ličinke
se oživljavaju i iz vlažne svile
iscede plavo.
Škare!
Krvave plahte seckaju.
Na nebu komade mesa se isparavaju.
Nokti.
Otkidaju svilen vez sa neba.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600537
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése