Ladik Katalin Újvidék,
1942. október 25. –
|
Ég patkánya
Elgörbíti a
teret és kihasít belőle.
Megtalálja árnyékát az időnek.
Az ima közepén kitágul,
fakó éneke szörnyű és utolsó erőfeszítés.
Még egyszer! Még egyszer, aztán soha többé.
A gyönyör utolsó cseppjéig.
Fehér sötétség.
Az örök társ bal oldalán.
|
Štakor
nebesa
Iskrivljuje prostor i iskida iz njega.
Pronalazi senku vremena.
U sredini molitve širi se,
bleda pesma mu je užasna i poslednji
napor.
Još jedanput! Još jedanput pa nikad
više.
Do poslednje kapi naslade.
Bela tama.
Na levoj strani večnog ortaka.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600542
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése