Ladik Katalin Újvidék,
1942. október 25. –
|
Fákon
ülő hüllő
Torz suta fény a lélegző anyagban
a senkiföldjén hegedül.
Életem szökdellő árnyék,
gyenge tűzön kivonom,
ímhol az első kapu:
fény magja fekete kabátban.
Nincs más sivatag, ami a kőnek halált hoz
a közöny sivatagjánál.
Izzadtságát adja az újonnan érkezőnek.
Ő lesz a kétéltű árnyék
a Materia prima
amibe a sikoly beleköltözik.
|
Gmizavac
što na drveću sedi
U
materiji što na ničijoj zemlji diše
iskrivljeno,
nezgrapno svetlost svira na violini.
Život
mi je skakutava senka,
na
slaboj vatri izvučem,
evo
prve kapije:
seme
svetlosti u crnom kaputu. Ne
postoji druga pustinja od pustinje nehaja
i
kamenu smrt donosi.
Vlastiti
znoj nudi novajliji.
On će
biti vodozemna senka
Materia
prima
u što
se krik seli.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600548
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése