Bolovits Gábor György A kerítésen túl – Iza ograde

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

A kerítésen túl   a kavics íze a szájban. hideg és földes. még nem tudni, hogy a kő nem kenyér, csak a súlyát érezni a nyelven, mielőtt a kéz kiveszi.   nézni a bogarat a porban. nem félni tőle, csak látni a lábát, ahogy a fényben száraz port kapar, és megáll, majd továbbmegy.   mezítláb állni a sárban. nem kosz az még, csak hideg, sűrű anyag, ahol a lábnyom megmarad egy ideig: a föld visszanyomja, amit kap.

Iza ograde   okus belutka u ustima. hladan, zemljom uprljan. još se ne zna da kamen nije hleb, samo se težina oseća na jeziku, pre no što ruka izvadi.   gledaj insekt u pesku. nemoj se bojati, samo mu se noge vide kako u svetlu suvu prašinu kopa, pa stane i dalje krene.   bos u blatu stajati. još nije prljavština, tek hladna, gusta masa gde trag stopala jedno vreme ostaje: zemlja vraća ono što dobija.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző