|
Vreme u prolazu
Zima smenjuje leto.
Ruke nam pune,
a srca pošla na odmorišta,
pa nam se ništa
ne događa.
Dugo već
živimo od punoće,
koja nas je ljuto
sobom pogađala.
Beli se
predeo,
prozori puni
vlage
škripe pri
dodiru,
koji im,
katkad, uputimo,
ne bi li s njim
uneli
promenu.
To je ta
zima
što nas je
plašila,
čije smo mreže,
čitavog leta,
uzalud lovili,
da bi nam sada
sve grejale.
Leto je prošlo,
a mi, iz
dana u dan,
pre svakog buđenja,
dugo sanjamo,
da nas greje
ta prelepa
vrelina.
|
Átjáróban az idő
Tél váltja a nyarat.
Kezünk tele,
szívünk meg nyaralni ment,
hát semmi sem történik.
Időtlen idők óta
jólétben élünk,
bennünket kegyetlenül
önmagával büntetett.
Fehér a táj,
néha megérintjük
a csikorgó nedves
ablakokat,
hátha azzal
valamit
megváltoztatunk.
Ez az a tél,
mely riasztott bennünket,
melynek hálójára
a nyáron át
hiába vadásztunk,
hogy most mindenfelé
meleget árasszon.
A nyár elmúlt,
mi meg, napról napra,
minden ébredés előtt
hosszan álmodozunk,
az a kedves meleg
melegít bennünket.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése