Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –
|
Szűz
Mint egy
betegség íze,
A dugult fül
csöndje,
Állandósultál
bennem.
Hangyákként
érzékeljük egymást,
Finom kis
alkatrészeinken
Végigzizeg az
üzenet.
Hogy még nem,
De úgy lesz.
Hogy te+én,
Mintha elsüllyedt város falába vésve,
Te+én,
Kutyák szőrébe simogatva,
Kétéltűek kopoltyúiba lihegve.
Ebből nem lesz héjanász,
Én csak azt
ismertem eddig.
Bánj velem
úgy,
Mint
érintetlennel.
|
Netaknuta
Kao okus bolesti,
Tišina začepljenog uva
Si prisutan stalno u meni.
Jedna drugog poput mrava osećamo,
U našim finim sastavnim delovima
Titra poruka.
Još ne,
Ali biće tako.
Da ti+ja,
Kao da je u potonuli grad urezan,
Ti+ja
U krzno psa utrljan,
U škrge vodozemaca udahnut.
Od toga neće biti jastrebov pir,
Do sada sam samo to poznavala.
Tako postupaj sa mnom
Kao sa netaknutom.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Gulisio
Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése