|
Da
čujem, samo
Pokušao
bih da ne dodirujem tlo,
dok
hodam,
da vibracije
te,
ne probude
te.
I sudar dve
trepavice, u treptaju,
suzbio bih,
da njihov
bezčujni grom
tebi ne
zasmeta.
Lako bih
šumovima u prirodi,
koja bi
prirodna,
zvučna
ikebana da budu,
objasnio sve
više ciljeve
srca mog, i
zaćutali bi.
Ćutao bih i sam,
svim delovima bića svog,
samo da imam
šansu
da te
neprobudim.
Samo da budem tog trena svedok,
u trenu kad
se radjamo i umiremo,
kada želimo
sve da desi se,
u trenu tom,
nadanju
željnom,
da čujem,
samo,
kako dišeš.
Izvor: autor
|
Csak
halljam
Megpróbálnám
a talajt sem érinteni,
míg
gyalogolok,
nehogy
a rezgés
felzavarjon.
Pillantás
közben két pilla ütközését
is
megakadályoznám,
nehogy
nesztelen villámlásuk
felriasszon.
A
természetben a susogásnak,
ami
valóságos
csengő
ikebana lehetne,
könnyen
megmagyarázhatnám szívem
magasabb
célját, és elhallgatna.
Magam
is hallgatnék,
testem
minden részével,
csak
adassék meg,
ne
ébresszelek fel.
Csak
annak a pillanatnak,
a
születés és halál,
a
mindent összesűrítő,
vágyva
vágyott pillanatnak
legyek
a tanúja
és
lélegzeted
halljam.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése