Balázs F. Attila,
Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
Ólompohár
Kifeszített kötél
a két agyfélteke között
ki egyensúlyozik
rajta?
cseresznyepár
piroslik fülein
kristályszárnyai
alatt meggörnyed
zsebéből a tőke
kandikál
szájában virág
a szirmokat
tépkedi valaki
szeret - nem
szeret – szeret - nem szeret
a kamera közelít
kifejezéstelen arc
riadt szempár
lobogó gyertyaláng
tükröződik
női kéz
ólompoharat nyújt
benne két
könnycsepp
becsapódik az első
repülő
aztán a másik
a hatalmas orgona
kísérteties hangokat
ont magából
láthatatlan kéz
babrál a regiszteren
ez a valóság nem
az enyém
a kristályszárnyak
a süllyesztőbe kerülnek
a cseresznye húsa
ropog fogunk alatt
mosolyogva viszem
szájamhoz
az ólompoharat
Forrás: Balázs F. Attila:
Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
Olovna čaša
Zategnuto
uže pruža se između dve hemisfere mozga
ko to balansira
na njemu?
par trešanja
crveni se na njenim ušima
povija se
pod svojim kristalnim krilima
iz džepa joj
čokot viri
u ustima
cvet
neko latice
kida
voli me – ne
voli me – voli me – ne voli me
približava
se kamera
bezizražajno
lice
prestravljene
oči
odražava se
plamen sveća što bukti
ženska ruka
pruža olovnu čašu
u njoj su dve
suze
sruši se
prvi avion
posle i
drugi
ogromne
orgulje sablasne zvukove
ispuštaju
nevidljiva
ruka prebira po klavijaturi
ova
stvarnost nije moja
u ponor
završavaju kristalna krila
meso trešnje
krcka nam među zubima
sa osmehom
prinosim ustima
olovnu čašu
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése