Ágh István Iszkáz 1938. március 24. –
|
A szökevények verse
Eljöttünk
mindannyian.
Otthon csak kinőtt ruhánk,
kétes hírünk,
vénasszonyok szájától elfelejtve
romlunk egyenként,
anyánk sem tudja merre.
A reménység telepén
lődörgünk szabadnapokon,
zsebünkben cirkuszjegyek,
szétmorzsolt számlák,
görcsbegyűrt szerelmeslevél.
A szerencse-csillag alatt
asztalunkon száraz virág,
savanyú bor.
|
Pesma
odbeglih
Svi smo otišli.
Kod kuće su tek naša iznošena odela i
sumnjiv glas,
od ogovaranja starica zaboravljeni
pojedinačno se kvarimo,
ni majke nam ne znaju, gde.
Slobodnim danima
na proplanku nade se potucamo,
u đžepovima karte za cirkuske predstave,
pocepani računi,
zgužvano ljubavno pismo.
Ispod zvezde sreće
na stolu nam je osušen cvet,
kiselo vino.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
https://meglepetesvers.hu/agh-istvan-a-szokevenyek/
