A. Túri Zsuzsa Rövid – Kratak

 

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

 

 

Rövid   Sárga nyárban, ezüst télben, Napsütésben, jégverésben, Hóviharban, fagyba zártan, Úton voltam, mégis vártam.   Csipkés télben, tüzes nyárban, Jártam száz ország porában, Megtisztultan, csendbe zártan, Csupaszon hazataláltam.

Kratak   U žutom letu, srebrnom mrazu, Sunčanom sjaju, gradu, Mećavi, zimi, na cesti sam bila, Koračala, ali i čekala.   U čipkastoj zimi, užarenom letu, Preko bezbroj država gutala prašinu, Pročišćeno, zatvoreno u tišinu, Razgolićeno našla svoju kolibu.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: a szerző



A. Túri Zsuzsa: Szerelmes vers – Ljubavna pesma

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Szerelmes vers Kezed bilincs kezemen, szíved súly a szívemen, mozdítani nem merem, a létezés titok. Szemed, mint nyáron az ég, vihar előtt sötétkék, végleg beleolvadnék, az alázat titok. Könnyed íze tengeríz, ajkamon sós tengervíz, mennybe és pokolba visz, a szerelem titok.

Ljubavna pesma Ruka ti je na mojoj ruci steg, srce ti na mom srcu teg, pomicati ne smem, postojanje je zagonetka. Oko tvoje kao letnji plavet neba, tamnoplav je pre kijameta, skroz bi se stopila, poniznost je zagonetka. Okus tvoje suze je okus okeana, na usnama mi je morska voda slana, vodi do nebesa i pakla, ljubav je zagonetka. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://acsendbeszel.blogspot.rs/2012/10/a-turi-zsuzsa-szerelmes-vers.html

A. Túri Zsuzsa: Fantom – Fantom

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Fantom Nappallá tett éjszakák  furcsa álma  vakszürke és késéles  csöndre vált ma, kitalált majd megrettent fals remények gúnyos magány tükreként révbe érnek. Kétértelmű mondatok káoszában virtuális ping-pongban, híg csodában, újrarajzolt naprakész szép mesében hinni új vígasztalást dőreség, nem? Frusztrált, de vad fantomok suttogása, odakint uhuszárnyak surrogása, vonzalom és taszítás rejtjelekben látszólagos lebegés fellegekben... Ajándék csavarodva színspirálba kápráztató képeket inspirálva, Ariadné fonala elszakadva érdes, régi szíveken fennakad ma. ... Csalóka a holdfény. A Nap fényét látod Kivetítve másra. Csalóka az álmod. Ne nézz fel a Holdra, Míg a Napot várod, Édenről ne álmodj: Földi utad járod.

Fantom Čudnan san u dan pretvorenog mraka danas u gvozdenosivu, oštru tišinu se pretvara, izmišljena pa prestrašena lažna nadanja kao ogledalo podrugljive samoće pronašle jataka. U haosu dvosmislenih misli virtualnom dvoboju, u varnoj čaroliji, novosmišljenoj uvek prisutnoj izmišljenoj priči zar nije ludost ispočetka verovati? Šapat frustriranih, divljih fantoma, vani udarci krila sova, privlačnost i odbojnost u tajnim znacima prividno lebdenje u oblacima.. Na spiralu boja navijena nagrada čarne slike razvija, Ariadnina pokidana žica zakači se za hrapava stara srca. ... Varljiva je mesečina. Projicirano sjaj Sunca na drugom vidiš. Varljiv ti je san. Nemoj Mesec gledati Dok Sunce čekaš, Zalud sanjaš o Edenu: Zemaljskom cestom koračaš. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

A. Túri Zsuzsa Ki mondja meg – Ko će reći

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Ki mondja meg Ki mondja meg, merre menjek, Mennyit birok, mennyit merjek? Ki segít nekem, ha szépen, alázattal én megkérem, segítsen nekem túlélni, tenni, hinni és remélni? Ki segít, hogyha már nincsen Semmi álmom, semmi kincsem? Kire nézzek, kihez szóljak? Kinek lábához omoljak? ki kísér el, ha elvesztem, ki cipelné a keresztem? Ki biztat, hogyha megállok, fáradtan, én, vén zarándok, éjfekete rémképekkel, lelkemben ezernyi sebbel, ki csitítgat, ki vigasztal, ki biztat és ki magasztal, ki mosolyog, ki hisz bennem, ki mondja meg, mit kell tennem? Nincsen múzsa, nincs tehetség, Szenvedés van, múlt és emlék, Rettegés kegyetlen mától, Rettegés szörnyű haláltól.

Ko će reći Ko će reći, kud trebam skrenuti, Koliko podnositi, koliko usuditi? Ko pomaže ako smerno, ponizno zamolim, nek mi pomogne životariti, činiti, nadati se i verovati? Ko pomaže kad sam već ostala Bez svojih snova i imanja? Koga bi gledala, kome bi se obratila? Uz čiju nogu bi se srušila? ako sam se izgubila, ko bi me pratio, krst moj ko bi teglio? Ko će me bodriti, ako ja, morna, matora hodočasnica, ispunjena tamnim sablastima, u duši sa bezbroj brazgotina zastanem, ko će me smiriti, tešiti, ko će me bodriti i veličati, ko će mi se smeškati, ko će mi verovati, ko će mi reći, šta da se uradi? Muze nema, obdarenosti nema, Postoji patnja, prošlost i uspomena, Strah od svirepe sadašnjosti Strah od užasne smrti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://epa.oszk.hu/02400/02496/00003/pdf/EPA02496_verselo_antologia_2010.pdf