Guillaume Apollinaire (Apollinaires Calligramme)
Rome 26 August 1880 – Paris 9 November 1918
La chanson du mal-aime
À Paul Léautaud
Et je chantais cette romance
En 1903 sans savoir
Que mon amour à la semblance
Du beau Phénix s'il meurt un soir
Le matin voit sa renaissance.
En 1903 sans savoir
Que mon amour à la semblance
Du beau Phénix s'il meurt un soir
Le matin voit sa renaissance.
Un soir de demi-brume à Londres
Un voyou qui ressemblait à
Mon amour vint à ma rencontre
Et le regard qu'il me jeta
Me fit baisser les yeux de honte
Un voyou qui ressemblait à
Mon amour vint à ma rencontre
Et le regard qu'il me jeta
Me fit baisser les yeux de honte
Je suivis ce mauvais garçon
Qui sifflotait mains dans les poches
Nous semblions entre les maisons
Onde ouverte de la Mer Rouge
Lui les Hébreux moi Pharaon
Qui sifflotait mains dans les poches
Nous semblions entre les maisons
Onde ouverte de la Mer Rouge
Lui les Hébreux moi Pharaon
Que tombent ces vagues de briques
Si tu ne fus pas bien aimée
Je suis le souverain d'Égypte
Sa soeur-épouse son armée
Si tu n'es pas l'amour unique
Si tu ne fus pas bien aimée
Je suis le souverain d'Égypte
Sa soeur-épouse son armée
Si tu n'es pas l'amour unique
Au tournant d'une rue brûlant
De tous les feux de ses façades
Plaies du brouillard sanguinolent
Où se lamentaient les façades
Une femme lui ressemblant
De tous les feux de ses façades
Plaies du brouillard sanguinolent
Où se lamentaient les façades
Une femme lui ressemblant
C'était son regard d'inhumaine
La cicatrice à son cou nu
Sortit saoule d'une taverne
Au moment où je reconnus
La fausseté de l'amour même
La cicatrice à son cou nu
Sortit saoule d'une taverne
Au moment où je reconnus
La fausseté de l'amour même
Lorsqu'il fut de retour enfin
Dans sa patrie le sage Ulysse
Son vieux chien de lui se souvint
Près d'un tapis de haute lisse
Sa femme attendait qu'il revînt
Dans sa patrie le sage Ulysse
Son vieux chien de lui se souvint
Près d'un tapis de haute lisse
Sa femme attendait qu'il revînt
L'époux royal de Sacontale
Las de vaincre se réjouit
Quand il la retrouva plus pâle
D'attente et d'amour yeux pâlis
Caressant sa gazelle mâle
Las de vaincre se réjouit
Quand il la retrouva plus pâle
D'attente et d'amour yeux pâlis
Caressant sa gazelle mâle
J'ai pensé à ces rois heureux
Lorsque le faux amour et celle
Dont je suis encore amoureux
Heurtant leurs ombres infidèles
Me rendirent si malheureux
Lorsque le faux amour et celle
Dont je suis encore amoureux
Heurtant leurs ombres infidèles
Me rendirent si malheureux
Regrets sur quoi l'enfer se fonde
Qu'un ciel d'oubli s'ouvre à mes voeux
Pour son baiser les rois du monde
Seraient morts les pauvres fameux
Pour elle eussent vendu leur ombre
Qu'un ciel d'oubli s'ouvre à mes voeux
Pour son baiser les rois du monde
Seraient morts les pauvres fameux
Pour elle eussent vendu leur ombre
J'ai hiverné dans mon passé
Revienne le soleil de Pâques
Pour chauffer un coeur plus glacé
Que les quarante de Sébaste
Moins que ma vie martyrisés
Revienne le soleil de Pâques
Pour chauffer un coeur plus glacé
Que les quarante de Sébaste
Moins que ma vie martyrisés
Mon beau navire ô ma mémoire
Avons-nous assez navigué
Dans une onde mauvaise à boire
Avons-nous assez divagué
De la belle aube au triste soir
Avons-nous assez navigué
Dans une onde mauvaise à boire
Avons-nous assez divagué
De la belle aube au triste soir
Adieu faux amour confondu
Avec la femme qui s'éloigne
Avec celle que j'ai perdue
L'année dernière en Allemagne
Et que je ne reverrai plus
Avec la femme qui s'éloigne
Avec celle que j'ai perdue
L'année dernière en Allemagne
Et que je ne reverrai plus
Voie lactée ô soeur lumineuse
Des blancs ruisseaux de Chanaan
Et des corps blancs des amoureuses
Nageurs morts suivrons-nous d'ahan
Ton cours vers d'autres nébuleuses
Des blancs ruisseaux de Chanaan
Et des corps blancs des amoureuses
Nageurs morts suivrons-nous d'ahan
Ton cours vers d'autres nébuleuses
Je me souviens d'une autre année
C'était l'aube d'un jour d'avril
J'ai chanté ma joie bien-aimée
Chanté l'amour à voix virile
Au moment d'amour de l'année
C'était l'aube d'un jour d'avril
J'ai chanté ma joie bien-aimée
Chanté l'amour à voix virile
Au moment d'amour de l'année
Aubade chantée à Laetare l'an passé
C'est le printemps viens-t'en Pâquette
Te promener au bois joli
Les poules dans la cour caquètent
L'aube au ciel fait de roses plis
L'amour chemine à ta conquête
C'est le printemps viens-t'en Pâquette
Te promener au bois joli
Les poules dans la cour caquètent
L'aube au ciel fait de roses plis
L'amour chemine à ta conquête
Mars et Vénus sont revenus
Ils s'embrassent à bouches folles
Devant des sites ingénus
Où sous les roses qui feuillolent
De beaux dieux roses dansent nus
Viens ma tendresse est la régente
De la floraison qui paraît
La nature est belle et touchante
Pan sifflote dans la forêt
Les grenouilles humides chantent
- -
Beaucoup de ces dieux ont péri
C'est sur eux que pleurent les saules
Le grand Pan l'amour Jésus-Christ
Sont bien morts et les chats miaulent
Dans la cour je pleure à Paris
Moi qui sais des lais pour les reines
Les complaintes de mes années
Des hymnes d'esclave aux murènes
La romance du mal aimé
Et des chansons pour les sirènes
L'amour est mort j'en suis tremblant
J'adore de belles idoles
Les souvenirs lui ressemblant
Comme la femme de Mausole
Je reste fidèle et dolent
Je suis fidèle comme un dogue
Au maître le lierre au tronc
Et les Cosaques Zaporogues
Ivrognes pieux et larrons
Aux steppes et au décalogue
Portez comme un joug le Croissant
Qu'interrogent les astrologues
Je suis le Sultan tout-puissant
O mes Cosaques Zaporogues
Votre Seigneur éblouissant
Devenez mes sujets fidèles
Leur avait écrit le Sultan
Ils rirent à cette nouvelle
Et répondirent à l'instant
A la lueur d'une chandelle
Réponse des Cosaques Zaporogues au Sultan de Constantinople
Plus criminel que Barrabas
Cornu comme les mauvais anges
Quel Belzébuth es-tu là-bas
Nourri d'immondice et de fange
Nous n'irons pas à tes sabbats
Poisson pourri de Salonique
Long collier des sommeils affreux
D'yeux arrachés à coup de pique
Ta mère fit un pet foireux
Et tu naquis de sa colique
Bourreau de Podolie Amant
Des plaies des ulcères des croûtes
Groin de cochon cul de jument
Tes richesses garde-les toutes
Pour payer tes médicaments
- -
Voie lactée ô soeur lumineuse
Des blancs ruisseaux de Chanaan
Et des corps blancs des amoureuses
Nageurs morts suivrons-nous d'ahan
Ton cours vers d'autres nébuleuses
Regret des yeux de la putain
Et belle comme une panthère
Amour nos baisers florentins
Avaient une saveur amère
Qui a rebuté nos destins
Ses regards laissaient une traîne
D'étoiles dans les soirs tremblants
Dans ses yeux nageaient les sirènes
Et nos baisers mordus sanglants
Faisaient pleurer nos fées marraines
Mais en vérité je l'attends
Avec mon coeur avec mon âme
Et sur le pont des Reviens-t'en
Si jamais revient cette femme
Je lui dirai Je suis content
Mon coeur et ma tête se vident
Tout le ciel s'écoule par eux
O mes tonneaux des Danaïdes
Comment faire pour être heureux
Comme un petit enfant candide
Je ne veux jamais l'oublier
Ma colombe ma blanche rade
O marguerite exfoliée
Mon île au loin ma Désirade
Ma rose mon giroflier
Les satyres et les pyraustes
Les égypans les feux follets
Et les destins damnés ou faustes
La corde au cou comme à Calais
Sur ma douleur quel holocauste
Douleur qui doubles les destins
La licorne et le capricorne
Mon âme et mon corps incertain
Te fuient ô bûcher divin qu'ornent
Des astres des fleurs du matin
Malheur dieu pâle aux yeux d'ivoire
Tes prêtres fous t'ont-ils paré
Tes victimes en robe noire
Ont-elles vainement pleuré
Malheur dieu qu il ne faut pas croire
Et toi qui me suis en rampant
Dieu de mes dieux morts en automne
Tu mesures combien d'empans
J'ai droit que la terre me donne
O mon ombre ô mon vieux serpent
Au soleil parce que tu l'aimes
Je t'ai menée souviens-t'en bien
Ténébreuse épouse que j'aime
Tu es à moi en n'étant rien
O mon ombre en deuil de moi-même
L'hiver est mort tout enneigé
On a brûlé les ruches blanches
Dans les jardins et les vergers
Les oiseaux chantent sur les branches,
Le printemps clair l'avril léger
Ils s'embrassent à bouches folles
Devant des sites ingénus
Où sous les roses qui feuillolent
De beaux dieux roses dansent nus
Viens ma tendresse est la régente
De la floraison qui paraît
La nature est belle et touchante
Pan sifflote dans la forêt
Les grenouilles humides chantent
- -
Beaucoup de ces dieux ont péri
C'est sur eux que pleurent les saules
Le grand Pan l'amour Jésus-Christ
Sont bien morts et les chats miaulent
Dans la cour je pleure à Paris
Moi qui sais des lais pour les reines
Les complaintes de mes années
Des hymnes d'esclave aux murènes
La romance du mal aimé
Et des chansons pour les sirènes
L'amour est mort j'en suis tremblant
J'adore de belles idoles
Les souvenirs lui ressemblant
Comme la femme de Mausole
Je reste fidèle et dolent
Je suis fidèle comme un dogue
Au maître le lierre au tronc
Et les Cosaques Zaporogues
Ivrognes pieux et larrons
Aux steppes et au décalogue
Portez comme un joug le Croissant
Qu'interrogent les astrologues
Je suis le Sultan tout-puissant
O mes Cosaques Zaporogues
Votre Seigneur éblouissant
Devenez mes sujets fidèles
Leur avait écrit le Sultan
Ils rirent à cette nouvelle
Et répondirent à l'instant
A la lueur d'une chandelle
Réponse des Cosaques Zaporogues au Sultan de Constantinople
Plus criminel que Barrabas
Cornu comme les mauvais anges
Quel Belzébuth es-tu là-bas
Nourri d'immondice et de fange
Nous n'irons pas à tes sabbats
Poisson pourri de Salonique
Long collier des sommeils affreux
D'yeux arrachés à coup de pique
Ta mère fit un pet foireux
Et tu naquis de sa colique
Bourreau de Podolie Amant
Des plaies des ulcères des croûtes
Groin de cochon cul de jument
Tes richesses garde-les toutes
Pour payer tes médicaments
- -
Voie lactée ô soeur lumineuse
Des blancs ruisseaux de Chanaan
Et des corps blancs des amoureuses
Nageurs morts suivrons-nous d'ahan
Ton cours vers d'autres nébuleuses
Regret des yeux de la putain
Et belle comme une panthère
Amour nos baisers florentins
Avaient une saveur amère
Qui a rebuté nos destins
Ses regards laissaient une traîne
D'étoiles dans les soirs tremblants
Dans ses yeux nageaient les sirènes
Et nos baisers mordus sanglants
Faisaient pleurer nos fées marraines
Mais en vérité je l'attends
Avec mon coeur avec mon âme
Et sur le pont des Reviens-t'en
Si jamais revient cette femme
Je lui dirai Je suis content
Mon coeur et ma tête se vident
Tout le ciel s'écoule par eux
O mes tonneaux des Danaïdes
Comment faire pour être heureux
Comme un petit enfant candide
Je ne veux jamais l'oublier
Ma colombe ma blanche rade
O marguerite exfoliée
Mon île au loin ma Désirade
Ma rose mon giroflier
Les satyres et les pyraustes
Les égypans les feux follets
Et les destins damnés ou faustes
La corde au cou comme à Calais
Sur ma douleur quel holocauste
Douleur qui doubles les destins
La licorne et le capricorne
Mon âme et mon corps incertain
Te fuient ô bûcher divin qu'ornent
Des astres des fleurs du matin
Malheur dieu pâle aux yeux d'ivoire
Tes prêtres fous t'ont-ils paré
Tes victimes en robe noire
Ont-elles vainement pleuré
Malheur dieu qu il ne faut pas croire
Et toi qui me suis en rampant
Dieu de mes dieux morts en automne
Tu mesures combien d'empans
J'ai droit que la terre me donne
O mon ombre ô mon vieux serpent
Au soleil parce que tu l'aimes
Je t'ai menée souviens-t'en bien
Ténébreuse épouse que j'aime
Tu es à moi en n'étant rien
O mon ombre en deuil de moi-même
L'hiver est mort tout enneigé
On a brûlé les ruches blanches
Dans les jardins et les vergers
Les oiseaux chantent sur les branches,
Le printemps clair l'avril léger
Mort d'immortels argyraspides
La neige aux boucliers d'argent
Fuit les dendrophores livides
Du printemps cher aux pauvres gens
Qui resourient les yeux humides
Et moi j'ai le coeur aussi gros
Qu'un cuI de dame damascène
O mon amour je t'aimais trop
Et maintenant j'ai trop de peine
Les sept épées hors du fourreau
Sept épées de mélancolie
Sans morfil ô claires douleurs
Sont dans ton coeur et la folie
Veut raisonner pour mon malheur
Comment voulez-vous que j'oublie
Les sept épées
La première est toute d'argent
Et son nom tremblant c'est Pâline
Sa lame un ciel d'hiver neigeant
Son destin sanglant gibeline
Vulcain mourut en la forgeant
La seconde nommée Noubosse
Est un bel arc-en-ciel joyeux
Les dieux s'en servent à leurs noces
Elle a tué trente Bé-Rieux
Et fut douée par Carabosse
La troisième bleu féminin
N'en est pas moins un chibriape
Appelé Lul de Faltenin
Et que porte sur une nappe
L'Hermès Ernest devenu nain
La quatrième Malourène
Est un fleuve vert et doré
C'est le soir quand les riveraines
Y baignent leurs corps adorés
Et des chants de rameurs s'y trainent
La cinquième Sainte-Fabeau
C'est la plus belle des quenouilles
C'est un cyprès sur un tombeau
Où les quatre vents s'agenouillent
Et chaque nuit c'est un flambeau
La Sixième métal de gloire
C'est l'ami aux si douces mains
Dont chaque matin nous sépare
Adieu voilà votre chemin
Les coqs s'épuisaient en fanfares
Et la septième s'exténue
Une femme une rose morte
Merci que le dernier venu
Sur mon amour ferme la porte
Je ne vous ai jamais connue
- -
Voie lactée ô soeur lumineuse
Des blancs ruisseaux de Chanaan
Et des corps blancs des amoureuses
Nageurs morts suivrons-nous d'ahan
Ton cours vers d'autres nébuleuses
Les démons du hasard selon
Le chant du firmament nous mènent
A sons perdus leurs violons
Font danser notre race humaine
Sur la descente à reculons
Destins destins impénétrables
Rois secoués par la folie
Et ces grelottantes étoiles
De fausses femmes dans vos lits
Aux déserts que l'histoire accable
Luitpold le vieux prince régent
Tuteur de deux royautés folles
Sanglote-t-il en y songeant
Quand vacillent les lucioles
Mouches dorées dela Saint-Jean
Près d'un château sans châtelaine
La barque aux barcarols chantants
Sur un lac blanc et sous l'haleine
Des vents qui tremblent au printemps
Voguait cygne mourant sirène
Un jour le roi dans l'eau d'argent
Se noya puis la bouche ouverte
Il s'en revint en surnageant
Sur la rive dormir inerte
Face tournée au ciel changeant
Juin ton soleil ardente lyre
Brûle mes doigts endoloris
Triste et mélodieux délire
J'erre à travers mon beau Paris
Sans avoir le coeur d'y mourir
Les dimanches s'y éternisent
Et les orgues de Barbarie
Y sanglotent dans les cours grises
Les fleurs aux balcons de Paris
Penchent comme la tour de Pise
Soirs de Paris ivres du gin
Flambant de l'électricité
Les tramways feux verts sur l'échine
Musiquent au long des portées
De rails leur folie de machines
Les cafés gonflés de fumée
Crient tout l'amour de leurs tziganes
De tous leurs siphons enrhumés
De leurz garçons vêtus d'un pagne
Vers toi toi que j'ai tant aimée
Moi qui sais des lais pour les reines
Les complaintes de mes années
Des hymnes d'esclave aux murènes
La romance du mal aimé
Et des chansons pour les sirènes
La neige aux boucliers d'argent
Fuit les dendrophores livides
Du printemps cher aux pauvres gens
Qui resourient les yeux humides
Et moi j'ai le coeur aussi gros
Qu'un cuI de dame damascène
O mon amour je t'aimais trop
Et maintenant j'ai trop de peine
Les sept épées hors du fourreau
Sept épées de mélancolie
Sans morfil ô claires douleurs
Sont dans ton coeur et la folie
Veut raisonner pour mon malheur
Comment voulez-vous que j'oublie
Les sept épées
La première est toute d'argent
Et son nom tremblant c'est Pâline
Sa lame un ciel d'hiver neigeant
Son destin sanglant gibeline
Vulcain mourut en la forgeant
La seconde nommée Noubosse
Est un bel arc-en-ciel joyeux
Les dieux s'en servent à leurs noces
Elle a tué trente Bé-Rieux
Et fut douée par Carabosse
La troisième bleu féminin
N'en est pas moins un chibriape
Appelé Lul de Faltenin
Et que porte sur une nappe
L'Hermès Ernest devenu nain
La quatrième Malourène
Est un fleuve vert et doré
C'est le soir quand les riveraines
Y baignent leurs corps adorés
Et des chants de rameurs s'y trainent
La cinquième Sainte-Fabeau
C'est la plus belle des quenouilles
C'est un cyprès sur un tombeau
Où les quatre vents s'agenouillent
Et chaque nuit c'est un flambeau
C'est l'ami aux si douces mains
Dont chaque matin nous sépare
Adieu voilà votre chemin
Les coqs s'épuisaient en fanfares
Et la septième s'exténue
Une femme une rose morte
Merci que le dernier venu
Sur mon amour ferme la porte
Je ne vous ai jamais connue
- -
Voie lactée ô soeur lumineuse
Des blancs ruisseaux de Chanaan
Et des corps blancs des amoureuses
Nageurs morts suivrons-nous d'ahan
Ton cours vers d'autres nébuleuses
Les démons du hasard selon
Le chant du firmament nous mènent
A sons perdus leurs violons
Font danser notre race humaine
Sur la descente à reculons
Destins destins impénétrables
Rois secoués par la folie
Et ces grelottantes étoiles
De fausses femmes dans vos lits
Aux déserts que l'histoire accable
Luitpold le vieux prince régent
Tuteur de deux royautés folles
Sanglote-t-il en y songeant
Quand vacillent les lucioles
Mouches dorées de
Près
La barque aux barcarols chantants
Sur un lac blanc et sous l'haleine
Des vents qui tremblent au printemps
Voguait cygne mourant sirène
Un jour le roi dans l'eau d'argent
Se noya puis la bouche ouverte
Il s'en revint en surnageant
Sur la rive dormir inerte
Face tournée au ciel changeant
Juin ton soleil ardente lyre
Brûle mes doigts endoloris
Triste et mélodieux délire
J'erre à travers mon beau Paris
Sans avoir le coeur d'y mourir
Les dimanches s'y éternisent
Et les orgues de Barbarie
Y sanglotent dans les cours grises
Les fleurs aux balcons de Paris
Penchent comme la tour de Pise
Soirs de Paris ivres du gin
Flambant de l'électricité
Les tramways feux verts sur l'échine
Musiquent au long des portées
De rails leur folie de machines
Les cafés gonflés de fumée
Crient tout l'amour de leurs tziganes
De tous leurs siphons enrhumés
De leurz garçons vêtus d'un pagne
Vers toi toi que j'ai tant aimée
Moi qui sais des lais pour les reines
Les complaintes de mes années
Des hymnes d'esclave aux murènes
La romance du mal aimé
Et des chansons pour les sirènes
A megcsalt szerető éneke
Paul Léautaud-nak
Ezt a románcot énekeltem
Még kilencszázháromba' volt
Nem tudtam, hogy Phönix szerelmem
Ha esténkint a porba holt
Látja a nap életre kelten
Még kilencszázháromba' volt
Nem tudtam, hogy Phönix szerelmem
Ha esténkint a porba holt
Látja a nap életre kelten
Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen
Követtem a csibészgyerek
Fütyült a kezét zsebrevágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fárao s a héberek
Fütyült a kezét zsebrevágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fárao s a héberek
Ez a kőtenger eltemessen
Ha nem nagyon szerettelek
Vagyok Egyiptom ura s egyben
Testvéri hitves hadsereg
Ha nem vagy egyetlen szerelmem
Ha nem nagyon szerettelek
Vagyok Egyiptom ura s egyben
Testvéri hitves hadsereg
Ha nem vagy egyetlen szerelmem
Egy utcafordulón a láng
Mert fellobogtak ott a házak
Ködből véreső hullt alá
Ahol jajongtak mind a házak
Egy nő hasonlított reá
Mert fellobogtak ott a házak
Ködből véreső hullt alá
Ahol jajongtak mind a házak
Egy nő hasonlított reá
Embertelen tekintetében
Nyakán ott volt a sebhely is
Kocsmából részegen kilépett
A szerelem milyen hamis
E percben ismertem fel éppen
Nyakán ott volt a sebhely is
Kocsmából részegen kilépett
A szerelem milyen hamis
E percben ismertem fel éppen
Ahogy szülőföldjére jött
A bölcs Ulysses vissza végre
Kutyája megismerte őt
És várt reá a felesége
Ki szőttesén csak egyre szőtt
A bölcs Ulysses vissza végre
Kutyája megismerte őt
És várt reá a felesége
Ki szőttesén csak egyre szőtt
Sakuntala királyi férje
Elfáradt győzelmek során
Megörült hogy a szemefénye
Az epedéstől halovány
S vár gazellahímét becézve
Elfáradt győzelmek során
Megörült hogy a szemefénye
Az epedéstől halovány
S vár gazellahímét becézve
E szerencsés királyokon
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom
Bánat melyen a pokol állott
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény híres királyok
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény híres királyok
Megnőtt a jég a szívemen
Múltamon át a nagy hidegben
Te Húsvét napja süss nekem
Mert jegesebb Sebasta negyven
Mártírjánál az életem
Múltamon át a nagy hidegben
Te Húsvét napja süss nekem
Mert jegesebb Sebasta negyven
Mártírjánál az életem
Hajóztunk már eleget eddig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomoru estig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomoru estig
Hamis szerelmem ég veled
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet
Tejút te tündöklő testvére
Kanaán patakjainak
S szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen
Kanaán patakjainak
S szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen
S emlékezem egy másik év
Napjára áprilisi hajnal
Az örömöt daloltam én
És a szerelmet férfihanggal
Mikor szerelmes volt az év
Napjára áprilisi hajnal
Az örömöt daloltam én
És a szerelmet férfihanggal
Mikor szerelmes volt az év
Hajnali ének egy év múlva Laetare vasárnapján
Paquette új tavaszi napoknak
Örülni zöldbe jöjj velem
Az udvaron tyúkok kotyognak
Jön érted is a szerelem
Egével rózsahajnaloknak
Örülni zöldbe jöjj velem
Az udvaron tyúkok kotyognak
Jön érted is a szerelem
Egével rózsahajnaloknak
Már Vénusz és Mars visszajött
Bolondos szájjal csókolózva
Táncolnak üde táj előtt
Ahol bimbókat hajt a rózsa
Szép rózsaszínű istennők
Bolondos szájjal csókolózva
Táncolnak üde táj előtt
Ahol bimbókat hajt a rózsa
Szép rózsaszínű istennők
Jöjj gyöngédségem a királya
E virágzásnak itt körül
A megható természet vár ma
Az erdő mélyén Pán fütyül
Fölzendül nedves békalárma
E virágzásnak itt körül
A megható természet vár ma
Az erdő mélyén Pán fütyül
Fölzendül nedves békalárma
Elpusztult istenek hiszen
A füzek is őket siratják
Nagy Pán Krisztus a szerelem
Mind meghalt nyávognak a macskák
Párizsban én meg könnyezem
A füzek is őket siratják
Nagy Pán Krisztus a szerelem
Mind meghalt nyávognak a macskák
Párizsban én meg könnyezem
Tudom a királynők danáját
Éveim panaszénekét
A rabszolgáét kit a márnák
Megettek s a szirénekét
A megcsalt szerető románcát
Éveim panaszénekét
A rabszolgáét kit a márnák
Megettek s a szirénekét
A megcsalt szerető románcát
Félek a szerelem halott
De ami ráhasonlit mégis
Szép bálvány emlék felragyog
Mint Mausolus hitvese én is
Már gyászoló és hű vagyok
De ami ráhasonlit mégis
Szép bálvány emlék felragyog
Mint Mausolus hitvese én is
Már gyászoló és hű vagyok
Őrizlek mint az eb a gazdát
A fát az inda ágai
A tízparancsot és a pusztát
Zaporozsje kozákjai
Jámbor betyárok és borisszák
A fát az inda ágai
A tízparancsot és a pusztát
Zaporozsje kozákjai
Jámbor betyárok és borisszák
Melyből a csillagász tanul
A félhold legyen rabigátok
Én vagyok a Szultán Nagyúr
Ti zaporozsjei kozákok
Ragyogok mondhatatlanul
A félhold legyen rabigátok
Én vagyok a Szultán Nagyúr
Ti zaporozsjei kozákok
Ragyogok mondhatatlanul
Legyetek hát hűséges szolgák
Hallván e szultán-szavakat
Nagyot röhögtek ahogy szokták
És faggyúmécsesük alatt
Tüstént ezeket válaszolták
Hallván e szultán-szavakat
Nagyot röhögtek ahogy szokták
És faggyúmécsesük alatt
Tüstént ezeket válaszolták
A zaporozsjei kozákok válasza a konstantinápolyi szultánnak
Te Barabásnál iszonyúbb
Mint ördögöknek szarv az éked
Ki vagy miféle Belzebub
Utálatosság sár az étked
Ki hozzád megy pokolra jut
Mint ördögöknek szarv az éked
Ki vagy miféle Belzebub
Utálatosság sár az étked
Ki hozzád megy pokolra jut
Szörnyű álmoknak hosszu lánca
Te török hal rohadt feje
Szemeket tépett ki a lándzsa
Anyádnak ronda szellete
Világra hozott kólikája
Te török hal rohadt feje
Szemeket tépett ki a lándzsa
Anyádnak ronda szellete
Világra hozott kólikája
Podólia hóhéra tar
Kedvese a dögvésznek gennynek
Te disznópofa kancafar
A gazdagságod magad edd meg
Költsd patikára de hamar
Kedvese a dögvésznek gennynek
Te disznópofa kancafar
A gazdagságod magad edd meg
Költsd patikára de hamar
Tejút te tündöklő testvére
Kanaán patakjainak
S szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen
Kanaán patakjainak
S szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen
Ringyóbánat a szemeken
S a karcsú párducnál is szebben
Fanyar íz volt ó szerelem
Kitanult öleléseidben
Sorsunk ellepte félelem
S a karcsú párducnál is szebben
Fanyar íz volt ó szerelem
Kitanult öleléseidben
Sorsunk ellepte félelem
Remegő estben csillagoknak
Menete még utána ring
Szemében szirének csobogtak
S harapott véres csókjaink
Miatt a tündérek zokogtak
Menete még utána ring
Szemében szirének csobogtak
S harapott véres csókjaink
Miatt a tündérek zokogtak
De igazán még várom őt
A szívem lelkem visszavárja
A Gyere-vissza híd előtt
Ha visszatérne valahára
Azt mondanám Hogy örülök
A szívem lelkem visszavárja
A Gyere-vissza híd előtt
Ha visszatérne valahára
Azt mondanám Hogy örülök
Fejem szívem mint üres termek
Átfut rajtuk a teljes ég
Danaida-hordók levernek
Az ember hogy lehetne még
Boldog mint egy kis tiszta gyermek
Átfut rajtuk a teljes ég
Danaida-hordók levernek
Az ember hogy lehetne még
Boldog mint egy kis tiszta gyermek
Ne feledjelek el soha
Galambom fehér menedékem
Sziget te messzi vágy hona
Lefosztott szirmú százszorszépem
Te szegfűszeg te rózsafa
Galambom fehér menedékem
Sziget te messzi vágy hona
Lefosztott szirmú százszorszépem
Te szegfűszeg te rózsafa
Kalózok szatírok karéjban
Koboldok bolondos manók
Átkozott sorsok mint Calais-ban
Nyakon kötelet hordozók
Fájdalmamon mily ünnepély van
Koboldok bolondos manók
Átkozott sorsok mint Calais-ban
Nyakon kötelet hordozók
Fájdalmamon mily ünnepély van
Ó fájdalom meginganak
Lelkem és testem is előtted
Az egyszarvú s a kecskebak
Égeted égi máglya őket
És csillagok borítanak
Lelkem és testem is előtted
Az egyszarvú s a kecskebak
Égeted égi máglya őket
És csillagok borítanak
Te elefántcsontszemü isten
Balsors már őrült papjaid
Készek s fekete lepleikben
Az áldozatok sírnak itt
Benned az ember sose higgyen
Balsors már őrült papjaid
Készek s fekete lepleikben
Az áldozatok sírnak itt
Benned az ember sose higgyen
Ki követsz utánam csuszó
Ősszel meghalt isteneimnek
Istene hány arasz való
Nekem a földből azt tekinted
Ó árnyékom öreg kígyó
Ősszel meghalt isteneimnek
Istene hány arasz való
Nekem a földből azt tekinted
Ó árnyékom öreg kígyó
Mert a napot nagyon szeretted
Ugye homályos hitvesem
Felhoztalak hiszen szeretlek
Enyém vagy s nem vagy semmi sem
Gyászoló árnyam így vezetlek
Ugye homályos hitvesem
Felhoztalak hiszen szeretlek
Enyém vagy s nem vagy semmi sem
Gyászoló árnyam így vezetlek
A tél már meghalt havasan
A fehér méhkasok elégtek
A gyümölcsösben magasan
Dalolják áprilist a szépet
A madarak vigalmasan
A fehér méhkasok elégtek
A gyümölcsösben magasan
Dalolják áprilist a szépet
A madarak vigalmasan
A halhatatlanok halála
Ezüst pajzsokkal fut tova
A hó mert a tavaszt nem állja
Tavasz szegények évszaka
Eloszlik a szemük homálya
Ezüst pajzsokkal fut tova
A hó mert a tavaszt nem állja
Tavasz szegények évszaka
Eloszlik a szemük homálya
Egy damaszkuszi hölgyülep
A szívem épp akkora nékem
Szerelmem hogy szerettelek
És most immár a szenvedésem
Hét puszta kard pengéje lett
A szívem épp akkora nékem
Szerelmem hogy szerettelek
És most immár a szenvedésem
Hét puszta kard pengéje lett
Hét kardja a melankóliának
Világos tiszta fájdalom
Szívemben ül s az őrült bánat
Tűnődik most balsorsomon
Feledni hogyan is tudnálak
Világos tiszta fájdalom
Szívemben ül s az őrült bánat
Tűnődik most balsorsomon
Feledni hogyan is tudnálak
A hét kard
Az első színezüsttel ím
Havazó téli menny a penge
Megremegő neve Paline
Vulkán meghalt amíg kifente
Végzete vérző ghibellin
Havazó téli menny a penge
Megremegő neve Paline
Vulkán meghalt amíg kifente
Végzete vérző ghibellin
Vidám szivárvány fenn az égen
Nouhosse a második neve
Istenek hordták nászi éjen
Harminc varázslót sújta le
Carabosse megáldotta régen
Nouhosse a második neve
Istenek hordták nászi éjen
Harminc varázslót sújta le
Carabosse megáldotta régen
Harmadik kék nőiesen
Fondorlatos pengéje görbe
A neve Lul de Faltenin
Hermes Ernestus aki törpe
Az hordja széles bőröven
Fondorlatos pengéje görbe
A neve Lul de Faltenin
Hermes Ernestus aki törpe
Az hordja széles bőröven
Negyedik zöld aranyozottan
Malourène így nevezik őt
Folyó ez s alkonyi habokban
Eveződal s a parti nők
Imádott teste fürdik ottan
Malourène így nevezik őt
Folyó ez s alkonyi habokban
Eveződal s a parti nők
Imádott teste fürdik ottan
Sainte-Fabeau ez az ötödik
Az oszlopok között a legszebb
Mint síron ciprus fölszökik
És éjenként mint fáklya reszket
A négy szél térden őrködik
Az oszlopok között a legszebb
Mint síron ciprus fölszökik
És éjenként mint fáklya reszket
A négy szél térden őrködik
Hatodik ércek glóriája
Baráti keze oly szelíd
Isten hozzád utunk megáldja
Reggel mindig elbúcsuzik
Kifúló kakas harsonája
Baráti keze oly szelíd
Isten hozzád utunk megáldja
Reggel mindig elbúcsuzik
Kifúló kakas harsonája
A végső elkeskenyedik
Egy nő egy hervadt rózsa szára
Köszönöm hogy a hetedik
Szerelmem kapuját bezárja
Ki vagy te ismeretlen itt
Egy nő egy hervadt rózsa szára
Köszönöm hogy a hetedik
Szerelmem kapuját bezárja
Ki vagy te ismeretlen itt
Tejút te tündöklő testvére
Kanaán patakjainak
Szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen
Kanaán patakjainak
Szerelmes nők fehér testének
Holt úszók követjük utad
Ködök felé csillagos égen
A véletlennek démona
Vezet a mennybolt ütemére
Hegedűk elveszett dala
Az emberfaj lejtőre érve
Táncol csak táncol tétova
Vezet a mennybolt ütemére
Hegedűk elveszett dala
Az emberfaj lejtőre érve
Táncol csak táncol tétova
Végzet végzet átláthatatlan
A sok őrült király vacog
Hamis asszonyok ágyatokban
Reszketegek a csillagok
A történelem-sivatagban
A sok őrült király vacog
Hamis asszonyok ágyatokban
Reszketegek a csillagok
A történelem-sivatagban
Luitpold herceg az öreg
Vigyáz két tébolyult királyra
Ha rágondol még kesereg
És a sok szentjánosbogárka
Pöttömnyi fénnyel megremeg
Vigyáz két tébolyult királyra
Ha rágondol még kesereg
És a sok szentjánosbogárka
Pöttömnyi fénnyel megremeg
Gazdátlan kastély közelében
Hajósok fehér tó vizén
A tavasz remegő szelében
Daloltak mikor egy szirén
Haldokló hattyú úszott éppen
Hajósok fehér tó vizén
A tavasz remegő szelében
Daloltak mikor egy szirén
Haldokló hattyú úszott éppen
Egy nap a király megölé
Magát s kinyílt a szája aztán
Az ezüst víz fölemelé
A partjára aludni lustán
Arccal a szálló ég felé
Magát s kinyílt a szája aztán
Az ezüst víz fölemelé
A partjára aludni lustán
Arccal a szálló ég felé
Júniusi nap lantja ég fenn
Izzik fájdalmas ujjamon
Bús és dallamos részegségem
Járok benned szép Párizsom
Nincs szívem itt meghalni mégsem
Izzik fájdalmas ujjamon
Bús és dallamos részegségem
Járok benned szép Párizsom
Nincs szívem itt meghalni mégsem
Ünnep van itt mindenkoron
Kintornák barbár orgonások
Zokognak szürke udvaron
S ferdék az erkélyi virágok
Akár a pisai torony
Kintornák barbár orgonások
Zokognak szürke udvaron
S ferdék az erkélyi virágok
Akár a pisai torony
Gin-mámoros párizsi éjek
Villamosságtól tüzesen
Villamosok zöldlángu fények
Mint kotta közt a síneken
Gépőrületükről zenélnek
Villamosságtól tüzesen
Villamosok zöldlángu fények
Mint kotta közt a síneken
Gépőrületükről zenélnek
A kávéház füstben lebeg
A pincérek kötényt viselnek
A náthás szódásüvegek
S cigányok zengik a szerelmet
Feléd kit úgy szerettelek
A pincérek kötényt viselnek
A náthás szódásüvegek
S cigányok zengik a szerelmet
Feléd kit úgy szerettelek
Tudom a királynők danáját
Éveim panaszénekét
A rabszolgáét kit a márnák
Megettek s a szirénekét
A megcsalt szerető románcát
Éveim panaszénekét
A rabszolgáét kit a márnák
Megettek s a szirénekét
A megcsalt szerető románcát
Fordította: Vas István
